a 'nem kéne' szerelem

Eddig 13 komment érkezett ()

• 1.  szerelmiharomszog
  2009. 11. 11. 11:17

  Ennek a fikciónak vajon mennyi a valóságtartalma? Ha csak fikció, akkor is rémisztően hangzik.

• 2.  papus56
  2009. 11. 11. 11:24

  Ez itt a kérdés... Mi a mocskosabb: egy pasi fantáziája, vagy a szerelmi élete?

• 3.  Womenplus
  2009. 11. 11. 23:25

  Oda se neki. :) A valóságtartalma? Mire is emlékszem a bejegyzésből... talán a vérbosszú hangulata lengte körbe? Úgy gondolom létezhet ilyen, akármilyen rémisztő is. Esetleg édes bosszú. Az elkeseredettség elképesztő dolgokat válthat ki. Én már öltem is.:)
  Talpak szorosan a földön, a képzelet szárnyakon és akkor nem lesz semmi baj.

• 4.  stali
  2009. 11. 12. 8:55

  Úgy tűnik, kimaradtam valamiből.
  Ha nagyon másabb volt, mint a megmaradt bejegyzések, lehet, nem kimaradtam, hanem megkímélődtem. Mert az olvasható cseppet sem taszító.
  Ha fantáziáltál, ez nem tűnt eddig pornólapnak. Ha a valóságot terigetted, akkor jobb, ha én nem olvastam. Két ember meghittsége számomra szent dolog.

• 5.  papus56
  2009. 11. 12. 9:53

  Megkímélődtél, nekem elhiheted.

• 6.  pi
  2009. 11. 13. 10:19

  Van, amit gondolatban élünk meg és marad gondolati szinten. Van, ami gondolatból cselekedetbe vált. De ki tudja megmondani, hogy ami csak gondolat sokáig, mikor vált cselekedetbe?
  Olyan, mintha rettegnél attól, hogy egyszer vége lesz annak, ami most van. S ezt a rettegésedet kivédendő fantáziálsz a veszteségélméyn levezetésén.
  De miért kapcsolódik a szexuálitás a bosszúálláshoz? Vagy miért kell egyáltalán bosszút állni azért,ami elmúlik. Hiszen minden elmúlik s mégsem állunk bosszút mindenért.

• 7.  papus56
  2009. 11. 13. 10:34

  Szerintem természetes, hogy rettegünk annak az elvesztésétől, ami fontos, ebben a kapcsolatban ezt napi szinten élem meg.
  De miért kapcsolódik a szexualitás a bosszúálláshoz? Erre a kérdésedre nem tudom a választ, gondolkodni fogok rajta. Lehet, hogy ez nem is bosszú, nem lehet, hogy levezetése-lezárása valaminek, ha így, hát így?

• 8.  pi
  2009. 11. 14. 11:53

  Akkor nem is tudod megélni úgy, mint örökkévaló? Tehát nincs függöny a szemed előtt, hanem a racionalitás mindig belesúgja a füledbe, hogy egyszer úgy is vége lesz? Benne nem vagy biztos, vagy tudod, hogy te nem fogsz változtatni a státuszodon, s mikor erre ő rájön, mert ennyi már nem lesz elég neki: ez van a félelem mögött?

  Nekem az tűnik ki, hogy aki szerelmes - én is - az gyerekké válik. ÉS mikor elhagyják, akkor az elhagyás fájdalmát, a nem kellek fájdalmát kell kompenzálni valamivel, megsérteni egy másik ember önérzetét, azzal, hogy szolgává alacsonyítjuk, hogy én vagyok felette az úr, az én akaratom az, hogy megalázzam emberi mivoltában. Mint a libikóka: csak akkor lehetek fenn, ha a másik lenn van. Számomra ezt jelenti a bosszú.
  A nyalás, ha egy nő önként vállalja, s a férfi megengedi, ha a férfi, mint "tehetsz velem bármit, tudom, hogy jó lesz nekem, mert bízom benned, hogy nem akarsz rosszat nekem" hozzáálással mintegy "elviseli" akkor a pár összetartozását erősíti. Mert a férfierő a nőierőt engedte megynilvánulni.
  De amikor a férfi a nőt "szájbabassza" tehát aktívan kihasználva testi erőfölényét, s a nő paszív elviselővé válik, akkor az a sértett férfiönérzet bosszúja a nőiönérzeten.
  (Nem véletlenül szokták mondani "baszd szájba az anyád", mert ebben keveredik leginkább a "szent dolgok" és a megalázás leginkább). PErsze ha csak a dolgok mélyére nézünk.

  El tudod-e úgy képzelni a szakítást/búcsúzást, hogy emelt fővel, emberi, férfiúi méltóságod megtartásával történjen?

• 9.  papus56
  2009. 11. 14. 12:17

  Igen, el tudom képzelni, sőt, azt tartom kívánatosnak - egy meglehetősen csúf válással a hátam mögött. Szerintem ott nem én voltam kicsinyes - mert én voltam, aki elment. Ennyit a méltóságomról :)
  Amikor pedig jön egy konkrét kapcsolat konkrét befejezése, abban egyedileg leosztódnak a szerepek, és nem biztos, hogy végül abban találod magad, amelyiket elképzeltél magadnak, csak azért, mert a körülményeket nem te irányítod, hanem azok téged. És a többi szereplő kihagy neked egy helyet, amit szükségképpen el fogsz foglalni, kiegészítve a vérmérsékleteddel, kicsinyességeddel, sértettségeddel, haragoddal, szabadulni-vágyásoddal, mindig-győzni-akarásoddal, szeretetvágyaddal, a másik visszahódításához szerinted szükséges viselkedésformákkal. A végén visszanézel, egyedül, vagy baráti segítséggel, és bevallhatod magadnak, hogy volt-e, maradt-e "emelt fő, emberi, férfiúi méltóság".
  A bosszúról írtakkal egyetértek, számomra is ezt jelenti, és ha belegondolsz, a mai társadalom a szexuális alávetést fogadja el-tolerálja-biztatja (néha, áttételesen). Amit leírtam, az alapötlet igazságtartalmától függetlenül erre épült, de nem kívántam én eldönteni, hogy egy tényleges bosszú volt-e, vagy egy lehetséges lezárás, a fájdalom kitépésének sajátos módja (mire gondolt a költő?). Lehet, hogy ezt nem fejeztem ki világosan, de valami kell az olvasónak is.
  Egyébként lehet, hogy félreértettelek, de szerintem mindkét oldali orális aktus a másik feltétlen elfogadása, a határtalan bizalom jelképe - LEHET, egy olyan kapcsolatban. Sok kapcsolatban meg nem az.

• 10.  pi
  2009. 11. 14. 14:59

  Sokáig gondoltam, hogy a körülmények kiszolgáltatottja vagyok. Azt, hogy esik az eső vagy nem valóban nem tudom irányítani, de azt, hogy elázzak vagy nem azt már igen. Tehát hogy milyen játszmába tudnak belerángatni az attól is függ, hogy én milyen szerepet érzek magaménak a tudattalanban. ÚGy értem, hogy a verbális kommunikáció az ellentettjével is közöl valamit. ÉS ez a rejtett üzenet fog leginkább a szerepbe sodorni. S amikor a játszmára kerül a sor, akkor jön elő a zsaroló női erő és a támadó férfierő, és ez most teljesen mindegy, hogy melyik nemről beszélünk. MErt a nők gyengesége is támadó erővé válhat s ekkor már férfierőről beszélhetünk. (De ez csak az én terminológiám, azonban csak így értem meg a folyamatot.)
  A csimpánzoknál működik ennyire hatalmi jelképként a "meghágás" nemtől függetlenül. Viszont a bonobók a legtöbbet szexelő majomfaj náluk sokkal inkább az összetartozás megerősítésére szolgál. Hová jutunk mi, emberek?

  Hogy ne legyen félreértés. Hitler csak akkor tudott elélvezni, ha a nő arconpisilte. Ezt állítják. Kérdés, miért kapcsolódik össze az élvezet a megalázással?
  Mindannyian csak magunkról tudunk beszélni. Tehát mikor azt írtam, hogy ha még szeretem is a férfit akkor is megalázónak érezném, ha én csak passzív elviselője lennék annak, hogy ő "szájbabasszon" Mert a szeretet mellérendelő, ebben a pozícióban viszont alá-fölérendeltség van. Az más eset, hogy ha nem tornyosodik fölém, hanem engedi, hogy kényeztessem, azt szívesen teszem, úgy, hogy számára valóban élvezet legyen. Remélem érthető a különbség. De talán abból is adódik, hogy egy férfit egy nő nem tud "szájbabaszni", s ha mégis fájdalmat okozna, nagy valószínűséggel a nő húzná a rövidebbet.

  "Belső környezetem" javítására lehet hogy a képzeletben felmerülő, de sosem megvalósuló cselekvések is elegendők. De amikor mindez kikerül a képzeletemből, tehát pl itt olvassa valaki, akkor nem tudhatom, hogy másból mit vált ki. ÚGy értem lehet, hogy másnak eszébe sem jut ilyen, de belül valami hasonló, vagy másféle folyamatok játszódnak a tudattalanban, s összekapcsolódva az olvasottakkal ő fogja megvalósítani. Fejletlen vagy torz személyiség esetén.
  Engem az érdekel, hogy miért bukkanak fel ilyen képek, mik azok a háttérfolyamatok, amik ezeket produkálják.

• 11.  papus56
  2009. 11. 14. 16:24

  Remélem, nem adtam senkinek ötletet.

  Egyébként ha már, én bonobó szeretnék lenni, ott fel sem merül ez az alá-fölé dolog - sajnos az ember a napi kapcsolataiban ezt nem tudja megvalósítani. Hiába a példamutatás, hiába szeretnéd, hogy egyenrangú legyen a kapcsolat, ha a másik szocializációja, korábbi tapasztalatai, addigi-jelenlegi helyzete és beágyazottsága mind ellened játszik. Persze, innen szép győzni.

  Nem a "szájbabaszásra" gondoltam, van ennek szelídebb formája is, amit én a kényeztetés egy formájának tartok, és nincs benne sem fölény, sem fölérendeltség, sem alávetettség, szerintem Te is ezt írod a gondolatsor végén. De ez túl személyes terület két ember kapcsolatában.

  A kérdésedre, hová jutunk mi, emberek.

  Nem vagyok optimista. Miközben mindenhonnan azt hallod-hallják a gyerekeink, hogy valósítsd meg önmagad, neked is jár, te sem maradhatsz ki belőle, légy önmagad, aközben a valóságban a különbségek nőnek, a hozzájutás lehetősége sokszor csak elméleti vagy az sem, ha eléred azt az áhított-sugallt célt, akkor sem leszel boldogabb, csak pillanatokra, és ha önmagad akarsz lenni, azt megtorolja a környezeted.Pl. nem elég a jó pasit megkapni ahhoz, hogy az életed révbe érjen, a napi problémákkal, nehézségekkel meg kell küzdeni, együtt. Az élet nem bulihegyek,feneketlen pénztárca stb, kinek mi. És ezzel együtt nőnek a másik lenézésének semmibe - emberszámba sem -vevésének jelei, napi szinten. Aminek következménye a megerőszakoló 16 évesek rajongói klubja (lányokból!), meg más példák sorolhatók.
  Ennek a körnek lehet, hogy be kell csak mutatni valamit, és megy, hogy meg is valósítsa, mert az neki jó lesz.
  De nem ezért írunk, blogolunk.

• 12.  pi
  2009. 11. 14. 22:19

  Egyetértünk.

• 13.  stali
  2009. 11. 15. 7:41

  Tetszett ez a beszélgetés.
  Mert azt érzem, a résztvevőknek (pi és papus56) egyaránt fontos a másik megbecsülése, a tisztelet részint a másik, részint a téma iránt.

Te mit szólsz ehhez?

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de úgysem gengszterkedsz.