a 'nem kéne' szerelem

Nocsak, mit találtam. És tetszik. Lehet, hogy itt a tavasz?

Varró Dániel: Mozi

Gyere, nevető szemü,
airwaves-es leheletü!
Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatottkukorica
szagú moziban, ahova csupa pár jár,
lépkedek ide-oda idegesen én itt, jaj,
úgy tépi a szívemet a szerelem is,
ahogyan a jegyeket a nénik.

Gyere na, hisz íme, a Nap kisütött kint,
fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld,
és tele van a pláza.
Gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te,
mennek már odabent, gyönyörűm
az előzetesek, nosza, jöszte!

Kukorica, perec és a kóla kezünkbe,
zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy
a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerúgod a papucsodat, és
a puha szék tetejére teszed föl a lábad.

Betege vagyok a szerelemnek,
a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is
ugyanoda nyúl be a kukorica végett.
Fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy,
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad,
olyan gyönyörű vagy.

Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád,
és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled,
amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék,
a halálban is édes a sorsa.

Két kibújó telihold a trikód
ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd,
a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik,
és a szíve teli szerelemmel.

Cicamica, mit tegyek, annyira édes,
a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába
ha néha kilóg is alóla…
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere szerelemnek örülni,
hajoljál össze te velem a sötétben.

A költői Nobel-díjat persze nem ezért kapja majd.

Amikor a hajótörött a szigeten levelet kap...

És ebből megtudja, hogy. A valahai kedves a távolból követi a sorsát. És örül, hogy már jól van. Boldog 2011-et kíván. Van munkája, most beteg volt, de már meggyógyult. És eddig csak az én érdekemben nem. Néha lelkifurdalása van.

És ami a sorok közt olvasható:

Jól megvan. A barátja a régen várt pasi az életében.

Nem találkozunk többet.

Dióhéjban: egy hete nézek ki a fejemből.

"
Szia, én Papus vagyok. Szandra?
Szia, tudtam, hogy felhívsz, vártam már.
Igen, mert szeretnék valamit hallani Zsuzsiról, januárban úgy eltűnt mindenhonnan, és én akkor megígértem, hogy nem piszkálom. Ő meg azt ígérte, hogy levelezünk (tudod, "maradjunk barátok").
Persze, ő azt komolyan gondolta, de tényleg. Csak nagyon féltékeny a HCs. Elolvasta a leveleket is.
Tudom, akkor még voltam, de bíztam benne, hogy Zs megoldja...
Meg akarta, de nem ment. A telefonját is feszt túrta, úgyhogy Zs törölt belőle mindent.
A verseimet is?
Te, azokon milyeneket röhcsiztünk (sic!).
Hát, nem Nobel-díjas remekek...
De, nagyonis tüncik, Zs örcsizett nekik.
Örcsizett? Ez jó. Te figyelj, és még együtt vannak?
Igen, eljegyzés is volt, tudod, apuci kicsi lánya, ha eljegyzik, Zs is meg HCs is úgy berúgtak, megadták a nevét a partynak :)
Mi? mi volt?
Á, bunyó is, meg minden, nem felejtős.
És... szerinted hagyjam Zs-t?
Bocsi, le kell raknom, jöttek.
Talcsizzunk, úgy jobb, jó?
Nem lehetne...
Ne most, hívj hétfőn, OK?
OK. Szia!
Puszika!
"

(nem szó szerinti, de igyekeztem - ha nem lenne szövegösszefüggés, bajban lettem volna...)

Égek, mint a rongy.

Persze, hogy jól emlékeztem, Szandra. Ő ugyan Szandit ír, de nekem ezzel a névvel szemben averzióim vannak (mint mostanában az Annácskával is, szerencsére az sincs a környezetemben, olyan pedofilos), nekem marad a távolságtartóbb Szandra.

"Szia Papus!

Tudok rólad, Zs. mesélt! Persze csak jót :).

Beszéljük meg szóban, mit akarsz a telcsim *0 ***-*719, bármikor hívhatsz!

Puszika

Szandi"

Újabb lépcső, amin fel kell lépni - kell ez nekem? Miről cseverésszek egy ismeretlen kiscsajjal? Meg egyáltalán... Egyszerűbb lenne mindjárt Őt felhívnom.

Heuréka! A levelekkel jól elvoltam, meg a géméles beszélgetésekkel, alig van 300 sor alatti köztük.

Elkeserítő volt újraolvasni. Nabokov naivitása, az elrendeltetettség tudata, a farokvezérelte férfi, a lány ravasz körmönfontsága.

Az egymás melletti elbeszélések.

A meg-nem-értett gondolatok, a korosztályi-  és a kultúrköri távolságok.

A kicsinyes napi érdekek, és a mi lesz jövőre távolsága.

A lángolás ragyogása és a nesze, vazze, cinizmusa. Máig nem értem.

Rengeteg apró mozaik mindkettőnk életéből - igen, az enyémből is, vajon összeállnának valakinek egy ép korsóvá?

Az övéi valamilyen ívet kirajzolnak, honnan indult, hova jutott, miért így él, miért így tervez, mik a félelmei, mik a vágyai. Hol van az a lány, aki otthonról elindult?

Miért a konfliktus a szülőkkel? Miért a munkahelyükig elérő hullámok? Hol van apuci pici lánya?

És mégis varázslatos, tűnt világba ereszkedtem le...

Hát ezek. És nem csak ezek. Közben jöttek-mentek kis filmecskék, zenét küldtünk, linkeket érdekes oldalakról. Egynél nem volt elővigyázatos: továbbításkor nem törölte ki, akitől kapta. Az a barátnő, aki a gerincével kínlódott, valami gyulladás, amit elkezeltek, a nyár elején maradt el  vagy csúszott randink, mert orvoshoz kísérte őt Zs. Sokat volt szegény ágyhoz kötve, kínlódott a járással, a munkájából kicsúszott, hallottam róla, tetszett Zs. ragaszkodása hozzá, tetszett, ahogy segítette, akkor is, amikor az én rovásomra történt. Amikor tavaly október 23. előtt járt nálam, meglátogatta. Gondolom, énrólam is tud valamennyit, lányoknál ez nem kétséges. Orvost ajánlottam neki, címmel, telefonszámmal - erre biztos emlékszik, ha nem találkoztunk is.

Csak egy email-cím, a neve sem derül ki belőle, talán Szandra?

"Szia!

A tavalyi év nyarán PCZs a barátnőm volt. Sokat mesélt Rólad. Remélem, azóta rendbe jöttél.

A segítségedet szeretném kérni. Zs, amikor ráakadt HCs-ra, akkor megvált tőlem. Szeretném újra felvenni a kapcsolatot vele, de úgy, hogy ne okozzak ezzel szükségtelen bonyodalmat. Ezért nem hívhatom fel bejelentés nélkül. Tudsz nekem segíteni? Ugye, ez egyelőre köztünk marad?

Köszönöm, Papus."

Égek, mint a rongy.

Hiába. Hiába szereztem meg A. telefonszámát, aki Zs munkatársa volt még tavaly, a hívott számon előfizető nem kapcsolható - gondolom, a céges telefonok átka: munkahely-cserénél telefonszám-csere is jön.

Lelombozott a dolog, majdnem biztosra vettem, hogy beszélünk, és amilyen kis pletykafészek A., mindent elmond Róla - és amint letettem a telefont, Neki is. Vannak az életben biztosan bekövetkező események. Éppen ezért napokig készültem, forgattam a gondolatokat, csiszoltam a mondatokat, végigvettem, mire kérdezzek rá, rövid kutyanyelven emlékeztető, csak azért, nehogy elvigyen az A.-ból áradó szófolyam:

"Mizujs? Meló?

Kutyád? Esküvőd?

Tudsz Zs-ről?

Dolgozik? Jogsija? Szülei?

Párja?

Felhívhatom? Szerinted?"

Ezek után "a hívott számon előfizető nem kapcsolható". Megismétlem a hívást, ugyanaz, akkor el sem ütöttem a számot - a tavalyi híváslistában is ez szerepel, ezen hívtam A.-t, amikor egyszer meg kellett valamiért kerülnöm Zs-t...

A francba.

Két napja magam alatt vagyok, pörög az agyam, úgy tűnik, nem akarom feladni, lovalom bele magam a találkozásba. A várakozás gyönyöre tölt el, ennek nem lehet csak így vége.  A vadászkutya ösztöne tölt el, ezt nem lehet már itt feladni. Kell, hogy legyen megoldás - ha Őt hívom közvetlenül, az kínos lehet, nem tudok semmit Róla és a párjáról, egy rossz mondat, egy rossz vagy félreérthető reakció, és elvágtam, ezt a lehetőséget elvetem. Az iwiwről törölte magát még a tavasszal, annyival a szakításunk után, hogy nem gondolom, miattam lett volna. A net*-on ott van, de nem lépett be 2009 áprilisa óta.

A telefonszámára rákeresve csak a szobanövény-hirdetés jön elő, meg a korábbi álláskereső hirdetések az archívumból. Email címére nem küldhetek, az is kínos lehet, az utolsó időkben a párja olvasta a leveleit a gémélen, na ez is milyen már...

Újra olvasom a leveleit, hátha kipattan valami ötlet. Folyt. köv.

Vissza kell, hogy utaljak egy előző bejegyzésre: működött a tudatalattim?
Dilemma
A mai nap fejleménye, hogy a Kedvesem családi állapotában változás következett be: "egyedülálló" helyett "párkapcsolatban" érvényes. Nem mondom, hogy váratlanul ért.
Csütörtökön újra fogjuk gombolni a mellényt, asszem.

Az a csodálatos és különös dolog történt, hogy a csütörtök esti sms -mindössze ' :( ' volt- nem szállt el nyom nélkül a nagy büdös kibertérbe, még az éjjel kaptam rá egy 'majd holnap írok'-ot, amit tényleg követett egy levél - a legszemélyesebb, amit eddig kaptam tőle, a végén 'puszillak papuska:)', majdnem elérzékenyültem.

Úgy tűnik, volt egy kis félreértés, ami tisztázódni látszik, a hét végén jön Pestre, és találkozunk! Bár a hétvégén nehéz fizikai munkát végeztem, és a derekam-combom a sok guggolás-térdelés-felállás következtében teljesen zokni, azért este összehoztam Neki egy levelet, majd ma vagy holnap reggel tudja elolvasni. Ezen kívül ide is találtam pár linket, egy kolozsvári oldalra, érdekes, betettem ide oldalra: ld. Szemelvények blogokból. Plusz bejelöltem Zsuzsit az iwiwen, amit reggel el is fogadott, az 'összefutunk' típusú kapcsolatot jelölte be ő is, én is.

Még beszéltünk is telefonon, erre sem nagyon volt példa korábban, az időpont egyeztetések technikai célú csevegésein kívül. Szóval ismét lebegek, lefújtam a temetést. Vissza, Miatyánk, nem nálunk harangoztak.

Mondtam már, hogy imádom ezt a nőt?

Nekem is van méltóságom, csak éppen sosem riadok vissza attól, hogy bizonyos időközönként elveszítsem. (idézet a cinemadulook blogból)

Más.

Milyen furcsa dolog az emberi emlékezet. A hét végén autózás közben valamelyik nyálgép-adóra tévedtem, ahol sorakoztak a számok, ahogy kell egymás után. Az egyiknél - nem vagyok túl tájékozott, gőzöm nincs, ki az előadója - belenyilallt a szívembe valami édes-bús szomorúság (ez még a tisztázódások előtt volt). Hallgattam a számot, és nem értettem, mi ez. Eltelt vagy jó perc, amikor beúszott a lelki szemeim elé Zsuzsa K.-i lakása, a félhomály, és abban a pillanatban tudatosult a hol és mikor.

A szeretkezéseink alatt ott mindig szólt a zene. Kétszer is erre a számra voltam vele, emlékszem, még a ritmust is átvettem :). Ott ez nem tudatosult, talán mással voltam elfoglalva? Olyan élesen jött fel az emlék, hogy szorítást éreztem az ölemben, mintha közelednék... Mindezt gatyában, felöltözve, kocsiban, vezetés közben, tárgyalásra menet, egy zeneszám miatt. Furcsa volt, még sosem volt ilyen erős ottvagyok-érzésem. Nehéz megfogalmazni, de ebből talán érezhető, mekkora élményt adtak nekem azok a K.-i találkozások.

08.24.

Üres már
Budapest,
magamban
siratlak,
elhívott
szeretett
városod,
Zsuzsanna.

08.25.

Ragyogó
szemedben
csillagok
villannak,
orcádon
szeplőcskék
nevetnek,
Zsuzsanna!

08.26.

Olyan vagy,
mint lombos,
suttogó
faág, ha
rámhajolsz,
s illatod
beborít,
Zsuzsanna!

Izgató
vagy, mint az
idő, mely
vágyamat
csiholja
elérni
jövő hét
szerdánkat
Zsuzsanna!

Csodálatos voltál,
mint mindig, Picim,
aludj nyugodtan,
álmodj szépeket! Csók

08.27.

Nem kell más,
adj nekem
egyetlen
éjszakát,
álmomban
akarlak
ölelni,
Zsuzsannám!

08.28.

Ölelem
testedet,
csókolom
ajkadat,
szomjazom
minden szép
szavadat
Zsuzsanna.

08.29.

Hűvös a
délután
fekszem a
szobában,
elmennék
moziba
tevéled,
Zsuzsánna.

08.30.

Akárhogy
sajnálom,
cuccait
pakolja,
élete
szakaszát
lezárja
Zsuzsanna.

08.31.

Karcsú kis
bokáid,
lépteid
támasza,
csókjaim
képzelem
reájuk,
Zsuzsanna.

09.01.

Merengve
nézem két
vádlid szép
vonalát,
derekam
ölelnék
körül, ó
Zsuzsannám!

09.03.

Combjaid
ívét és
a bőröd
bársonyát
ígézve
bámulom s
csókolom
Zsuzsannám!

09.04.

Illatosan nyílik
az öled rózsája,
mint lepke a fénybe
zuhanok, Zsuzsánna!

dátum nélkül

Fáj az, hogy
Sára vagy,
Alice és
Barbara,
számomra
mégiscsak
Te maradsz,
Zsuzsanna.

09.06.

Lapos kis
hasadon
köldököd
csókra vár,
vöröslő
rózsaszál
mellette,
Zsuzsannám.

09.07.

Harapni
is édes,
kerek a
popsikád,
falatnyi
nadrágban
ringva lép
Zsuzsikám.

Már el nem küldve

Derekad
pihéin
aranyló
napsugár,
bársonyos
bőrödön
csókjaim,
Zsuzsannám.

El nem küldve

Üstökös
robogott
mellettem
pályáján,
megperzselt,
tovatűnt,
elhagyott
Zsuzsannám.