a 'nem kéne' szerelem

Kettős élet bejegyzései

Hát igen. Két hétig vártam a válasszal, és megállapítottam: ez már csak a nosztalgia. A palackposta felkavart, de valahol jól is esett. Örülök, hogy írt, örülök, hogy jól van, és örülök, hogy segített végiggondolni: én is lezártam. És nyugtáznom, hogy ahol most vagyok, itt vagyok honn, ha értitek.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

...egy barátnőm, aki kivételesen mindent ismer - még talán engem is :), hogy kár ezért a blogért. A másik sokkal szárazabb, nincs meg benne az a tűz, az a lángolás és lelkesedés, nomeg, gondolom, a tilosban járás öröme, egy vénember jön-megy benne (na ezt nem mondta, de akkor is), kinek érdekes az.

Az elmúlt két hónapban kétszer sóhajtott fel így, másodjára egy kis szerelmet kívánt nekem. Soha rosszabb kívánságot ne kapjak.

Sosem tagadtam, hogy szerelmes vagyok, és képes voltam (vagyok) kettőbe az lenni,  feleségbe-szeretőbe, ide azokkal a kövekkel. A feleségről szemérmesen nem írok, bocsi, legalábbis, amíg jó megvagyunk (amott azt is láthatja, aki láthatja, magamról sem, az nem én-blog, a sorok közül kikandikáló exhibicionizmust leszámítva).

Megtanultam már, az ember képes sok olyanra, amit ifjúi hévvel és lelkesedéssel, hogy ne mondjam idealizmussal telve el sem tud képzelni magáról, a világról -huszonöt év szigorú monogámság után.

Az exemmel (aki a válás óta az új pasijával bújik minden szabadidőben, de a gyerekeket azóta basztatja, ha szóba kerülök, neveljünk hazug és képmutató gyerekeket, pedig én öt évvel azután hagytam ott őt fizikailag, mint ő engem lelkileg) órákat veszekedtünk anno egy váláson, kinek van/lehet igaza, miért nem oldják meg stb. És miért fontosabb a munka meg a karrier mint a másik - na ezen azóta is gondolkodhat. Mert az élet nem olyan. De lehet, hogy nem is ilyen.

Ez az egy szavazat eggyel több, mint a blog abbahagyására szavazók: hát valami lesz, hogy VL is olvasson valami jót :), és legyen mit kérdezzen  a kávé mellett. Nincsenek célok: csak lehetőségek.

Irány Debrecen, kezdetnek.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A tavalyi szabadságom teljesen Zs jegyében telt, Zsuzsanna-verseket írtam hozzá, minden nap egyet elküldtem sms-ben, lestem, hátha válaszol, de persze nem.

Vártam, hogy visszajöjjek, hogy találkozzak vele, lassan teltek a napok.

Nem mondom, hogy idén nem gondoltam rá a szabadság alatt, mert az nem lenne igaz.

De ott, és azzal voltam boldog, ahol és akivel voltam.

Feneketlenek a lélek bugyrai, csodálkozom rá az életemre.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Március végi búcsúzásom óta ritkán járok erre, az pedig, hogy a látogatottságot megnézzem, eszembe sem jutott mostanáig. Az új blogon persze egy-két naponta megnézem. Megleptetek. Ezen a blogon még mindig naponta 50-80 látogatást mér a statgép (vannak napok, amikor sok a műkörmös és diáklányos találat, de akad direkt a blogra kereső is), míg a másikon 30-40 körülit. Az egyik komment szerint könnyű odatalálni. Lehet, hogy az ide látogatók zöme robot (értve alatta a tizenkilencezredik találatot a gugli keresőjében)?

Én jól vagyok. Zsuzsi nincs, eltűnt, nem ír, nem olvas - legalábbis általam ismert ip-címen nem. Hiányzik. Néha előveszem Radnótit, sok verse megvan a gépen is, mek-en is, nosztalgiázom, de újra átélni nem sikerül sosem, csak a  szívemet fájdítja - és fura módon megnyugtat. Haikut azóta sem írtam, nem hiszem, hogy nagy veszteség éri az irodalmat, ha azt mondom, nem is fogok többé.

A debreceni munka érik, pár hónap, és kezdődik a rendszeres lejárás. Bár a munka mindig jó, ennek most kevésbé örülök, van egy tehetséges fiatal munkatársam, akit a napokban belöktem a mélyvízbe, és kiúszott, lehet, hogy megnyerte? Még alszom rá.

Ma ez tetszik:

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

. Figyelem magam, és megdöbbentő felfedezéseket teszek. Zsuzsához rendszeresen, hetente járok (vagy Ő jön hozzám). Itthon eleinte nagyon necces volt, könnyen zavarba jöttem, és vigyázni kellett minden szóra, ezért alig beszélgettem. Mára gyakorlattá edződött a hazajövetel, fél óra alatt átállok, kedves vagyok és szeretetre méltóan figyelmes :). (Nem én mondom.) Azt, hogy kire-mire gondolok közben, ne firtassuk. Képmutatás rulez. Ez azért elég gáz, röstellhetem a pofám asszem. Ettől persze nem változik semmi. Az is érdekes, hogy amikor jó a fedőtörténet, akkor csak arra kell ügyelni, hogy Hajdúszoboszlón voltam, nem Debrecenben (pl), ezért nem lehetek kialvatlan, és mesélhetek a Modemről is, mint fakultatív kirándulásról (annyival rövidebb ideig voltam a piálás közepén: járulékos előny). Nem tudom, szeretni lehet-e kettőt (bár sejtem), de ragaszkodni mindkettőjükhöz: az napi rutinná vált. És a sors különös fintora: Zsuzsánál nem kellenek hazugságok.

Ajánlás

Tetszett a bejegyzés? Akkor ide kattints, hogy még néhányan megnézhessék!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!