a 'nem kéne' szerelem

Kedves fiatal lány, diák, csini.

A második alkalom után tudtam, hogy fogva vagyok. Nem zavart, nem próbáltam szabadulni. Ehhez ő nem tett hozzá semmit, nem csábított, nem ígért, volt, amilyen volt, önmaga. Én pedig, éjjeli lepkeként elszédültem, bele a lángba, ami perzsel, éget, kábít, mégsem tudom abbahagyni.

  Ő is, én is kötöttek vagyunk, nem hozhatjuk nyilvánosságra  a kapcsolatot. Én elmondhatom magamról, hogy csodálatos szeretőt találtam, akitől megkapok   mindent, ami hiányzott, elsősorban a testem. Nagyon fáj, hogy a közös programok,   színház, mozi, vacsora, hétvége egy wellness-szállóban igen nehezen és   óvatosan szervezhetők, ha egyáltalán. Még egy teljes éjszakát is csak három hónap után tudtunk összehozni.

A három hónap alatt sokféle dolgot megtudtam Róla, de voltak azok bármennyire szörnyűek és józan ésszel elfogadhatatlanok, beleépültek a kapcsolatunkba. Nem ezekért szeretem Őt, hanem ezekkel együtt. Azt, hogy ez mibe került nekem, ne firtassuk, egy hónap alvás-elmaradásom biztos összegyűlt, amíg mindent elrendeztem (elrejtettem, eldugtam, ledaráltam, megemésztettem) magamban. A tudatlanság boldogít?

  Magamról sem keveset tudtam meg ezalatt az idő alatt. 

Amire fél éve kapásból nemet mondok, mára beépült a mindennapjaimba.

  Az egyik találkozásunk után találtam a neten pár verset, egyszerű szerkezetben, Zsuzsannához írt szerelmes szép szavakat, versszakokat. Sajnáltam, hogy nem nekem jutott eszembe, de az ötlet megtetszett, és tovább írtam a versszakokat, a szerkezetet, a szabályokat többnyire betartva. A blogon lassan ezek is fent lesznek, természetesen az ötletadó lap elérhetőségével együtt.

A szösszeneteket (nem nevezném jó szívvel verseknek) két hetes kényszerű távollétünk alatt kezdtem írni, és naponta elküldtem Neki sms-ben. Volt köztük, amelyikre büszke vagyok, és olyan is, amelyiknek Ő örült. Az élet már csak ilyen.

  Egy biztos, én élveztem és élvezem ma is. Sokat kapok   Tőle, de nem tudom, ő mit kap tőlem   akár érzelmileg, akár a szexet tekintve. 

Most a harmadik hónap végénél tart a kapcsolatunk.

Nincsenek illúzióim,  a kapcsolat egyoldalú, ha a szimpátiáját leszámítjuk.

Szeptember elején tizenegyedszer találkoztunk, nekem éltető közegem, álmatlanságom gyógyítója,    rosszkedvem elűzője minden együtt töltött perc. Már egy éjszakát is együtt töltöttünk Nála, csodálatos volt. A mostani hétvégére lett volna egy vissza nem térő lehetőség, de Neki nem volt alkalmas, nem baj, maradnak a hétköznapok...