a 'nem kéne' szerelem

Hallom ám, hogy a szempillaspirál másik végén, kis kupak alatt

PILLAERŐSÍTŐ VITAMIN

-folyadék van. Ezzel kell ecsetelni a TÖRPILLÁKAT?

Kb. két hónap után visszagondolva, nem volt olyan rossz az a film, nem tartozik (nálam) az 'egyszer láttam, de már nem emlékszem rá' kategóriába, mint oly sok hollywoodi remekmű. A 2012 már ott is van, egy szereplőjét nem bírom felidézni, és ezt most ne tudjuk be a mésznek, bármilyen kézenfekvő az ötlet. Az Up!-ban viszont megmaradtak az idős pár, a dagigyerek, a két ápoló, a nagymadárról valamint a kutyákról mint jellemekről nem is beszélve.

Amint látom, más is így lehet ezzel, mert barangolás közben rábukkantam erre a kis műre, készítője Pogo (?), szerintem tökjó.

Nem szabadna hagyni a körülményeknek, hogy legyőzzék az álmokat, már ha valaki tanulságra szeretné kifuttatni ezt a posztot...

(Háttérkép: Grossglockner jégbarlang)

Zsuzsi jól van, éli világát, a párjával pörögnek. Közben én is kaptam két levelet Tőle, és beszéltünk is.

The galway's girl

El kell menni itthonról, hogy megforduljon a világ: ágyba kapjam a kávét!

(Finoman utalnék a párhuzamra Zsuzsival, megállapítható a szabály: itthon én viszem ágyba, máshol én kapom oda?)

Zsuzsannám eltűnt a kibertérben, csütörtök dél óta nem hallok Felőle, akkor éppen háziasszonykodott, takarított és főzött, csupa pépeset, úgymint túróscsusza és almáspite, én meg a világ másik felén vagyok; megbeszéltük a jövő keddet, a suliját, a háziasszonyi lét problémáit, a váratlan állásvesztés keserveit és az új állás szerzésének valamint a fixidős munkába beállás várható nehézségeit.

Úgy tűnik, keddig nem én kötöm le a gondolatait :(, tudom, hogy feleslegesen aggódom.

Az itthoni lét elviselhetetlen kettősségéről.

Sokat (mit sokat: rengeteget) dolgozol, persze ebben a blogírás meg a levelezés is benne van. Meló is van doszt, itt az évvégi hajrá (na emiatt pont nem panaszkodsz), a "kiküldetések" miatt kiesik majdnem egy munkanap, azt is be kell hozni valamikor, általában este-éjjel.

Egyébként pedig a párod elvakult, és szeret – van lelkifurdalásod, emiatt van. Kényezteted is, amennyire energiádból futja. Nem gondoltad volna, és ezelőtt sehol nem találkoztál-hallottál ilyenről, hogy a vele való kapcsolatod legnehezebb része beszélgetni.

Te egy másik világban élsz, folyamatosan a Kedvesre gondolsz, azt tervezed, hogyan találkoztok, ő fut a háttérben folyamatosan. És aztán ülj le esténként beszélgetni valakivel, aki közel van hozzád, ismer, kíváncsi is, és beszélgess vele: de pont ARRÓL nem lehet. Puff.

Akár komment is lehetne  titokka blogjában...

Miről álmodik a cici?
(népszerűséghajhászó férfiálom, kis női segítséggel)

- egészségről
- természetes tartásról
- hetykepickiás dekoltázsról
- egyenletes színről, legyen az a színskála bármely részén
- kiugró-visszarugózó férfiszemekről
- a béklyókból szabadulásról
- símogatásról
- illatos krémről/masszírozásról
- gyengéd harapásról
- ellapulásról (egy széles mellkason)
- feltétlen imádatról és körülrajongásról
- puszikákról
- duzzadó bimbókról
- cuppogásról, parányi kezek markolászásáról
- szilikonról

Feloldozásképpen egy kis zene: Zuboly a Quart Best of 25 listájáról.

Ha csak egyet választhatnék, mit kívánjak Neked?

- légy itt velem
- a legjobbakat
:)

Ezt a rózsabimbót az októberi nyárias őszben fényképeztem; azóta teljes pompájában kinyílt.
Zsuzsannát látom benne, ahogy bejön a fürdőből, és kicsavarodik a törülközőből...

Mivel az elmúlt két napban észrevétlenül átléptem a 100. bejegyzést (valaki panaszkodott is, hogy túl hosszú a blog, ja, aki folyamatában követi, annak könnyebb), ezért csinálok egy kis számvetést ebben a 107. bejegyzésben.
A blog indult szeptember 7-én, azóta volt összesen 2719 látogatás, mindenki átlag csaknem két (1,8) lapot nézett meg. Exkluzív (és hűséges) az olvasótábor. Köszönöm.

Látogatóim voltak (és vannak) a teljesség igénye nélkül:
G Dallas (USA), Hawthorn (AUT), Hove (UK), Luxemburg, Róma, Alicante, Kiev, Pozsony, Szatmár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, és a határon belül Győrtől Edelényig, Ózdtól Békéscsabáig vagy hatvan helyről, legtöbben persze Budapestről. És Szegedről, ami nem véletlen: van mobil szolgáltató, amelyik ezt adja hívási helynek.

Keresőkifejezések:
Magasan első a szerelem és a szerelemmel kapcsolatos szóösszetételek, kifejezések, képkeresések, versek, költők.
Utána a 'nem kéne szerelem', azaz a direkt a blogot keresők (ide sorolom pl. a 'Mici néni freeblog'-ot is).
Következnek a diáklány, pucsít, meztelen lány, és kifejezett szex kifejezések (?).
Még az élbolyban Krámli Kinga és Both Miklós, ennek örülök.
Műköröm és tattoo keresések következnek.
Aztán sok-sok egyedi szó- és szókapcsolat, verscím, képcím, stb.

Azt nem tudom, hogy az apa és lánya szex hogyan vezetett hozzám? A Google útjai kifürkészhetetlenek...

Bocs, hogy untattalak vele. Most az 500.-ig nem statisztikázom, ígérem.

Azon jár az eszem már napok óta, hogy amikor szépen kereken összejönnek a dolgok, egymást támogatják az események, ezt szabad-e, muszáj-e isteni útmutatásnak tekinteni? Nem csak a könnyű feloldozás reménye az, amiért ezt tesszük? A készen kapott önigazolásé? Az áthárított felelősségé?

Csak, hogy érthető legyen.

1 éve nem lett volna okom Debrecenbe menni, Zsuzsannán kívül természetesen, de ezt mégsem mondhatom otthon.

Zsuzsanna sem volt akkor még.

Fél éve elkezdtük előkészíteni a céges munkát, MAJD Zsuzsanna leköltözött, és elkezdtem hozzá járni. És a következő két évben hivatalosan - akár akarom, akár nem - heti-havi rendszerességgel járok Debrecenbe.

Még egy érdekes kérdés: melyik történés erősíti a másikat?

Nem akarom tudni.
A kép Hegyestűn készült.

Van egy közeli ismerősöm-munkatársam-barátom. Ma délelőtt határidős munkán dolgozunk, de teljesen hasznavehetetlen. Négy hónapja szakított az előző barátnőjével, azóta van egy új, aki ma leült a gépe elé, elolvasta a leveleit (a srácét!) és azóta áll a bál közöttük. A kollégám heti rendszerességgel találkozik az előző barátnővel, egy régebbi lánnyal és persze együtt él az újjal. Ez most mind napvilágra került.

Nem sok kell ahhoz, hogy az ember a mennyországból a pokolra kerüljön. Főleg, hogy sakk-matt a helyzet, nincs mit magyarázni, tagadni.

Lehet bevetni a sármot és a sosem-hallott eredeti csajozós dumákat. Vagy mi.

Ugye nem csoda, hogy az utolsó részletig kifaggattam (a lebukásról, reakciókról).

"Én utálok várni, mert amikor az ember vár, akkor olyan, mintha fel lenne, akasztva egy fogasra. Nem csinálhat semmit, csak vár, és az élete rettenetesen unalmas lesz. S ha az ember élete unalmas lesz, akkor meghal. Szóval, ha egy mód van rá, akkor ne várjatok.”/Feldmár András/

Vitatkozom vele.

Az élet csupa várakozás.

Várakozás a szerelemre, a társra, a karácsonyra, a közeledő ünnepre, évfordulóra, a vizsgára, és ezer másra.

Nekem legelsősorban Zsuzsanna látására.

. Figyelem magam, és megdöbbentő felfedezéseket teszek.

Zsuzsához rendszeresen, hetente járok (vagy Ő jön hozzám).

Itthon eleinte nagyon necces volt, könnyen zavarba jöttem, és vigyázni kellett minden szóra, ezért alig beszélgettem.

Mára gyakorlattá edződött a hazajövetel, fél óra alatt átállok, kedves vagyok és szeretetre méltóan figyelmes :). (Nem én mondom.) Azt, hogy kire-mire gondolok közben, ne firtassuk. Képmutatás rulez.

Ez azért elég gáz, röstellhetem a pofám asszem. Ettől persze nem változik semmi.

Az is érdekes, hogy amikor jó a fedőtörténet, akkor csak arra kell ügyelni, hogy Hajdúszoboszlón voltam, nem Debrecenben (pl), ezért nem lehetek kialvatlan, és mesélhetek a Modemről is, mint fakultatív kirándulásról (annyival rövidebb ideig voltam a piálás közepén: járulékos előny).

Nem tudom, szeretni lehet-e kettőt (bár sejtem), de ragaszkodni mindkettőjükhöz: az napi rutinná vált.

És a sors különös fintora: Zsuzsánál nem kellenek hazugságok.

Figyelem a környezetemet (magamat is beleértve), és megállapítom:

Nem sok kell ahhoz, hogy az ember érzéketlenné váljon az iránt, hogy mi helyénvaló.

Nem szándékom ítélkezni, senki, még magam felett sem.

Egyetlen leányom két havi - nehezen viselt - szingli-lét után ma randevúra megy!

A titokember után egy rendőrrel.

Nem ő az egyetlen, aki egyenruhás emberhez vonzódik. Lehet, hogy én is egyenruhába bújok :)

Aggódom Anyukámért.

Hetvenegynehány éves, és az utóbbi pár hónapban rohamosan romlani látszik.
Semmire nem emlékszik, amiről beszélünk, de váltig állítja, hogy nem is volt szó róla.
Nem tudom, hogyan fogadtatjuk el vele -ha ez állapot-, hogy az önállóságából fel kell adnia valamit, pl az autóvezetést legelőször?

Nehéz lesz. Ennek a betegségnek hagyománya van a családban. Az együtt-nem-működésnek elsősorban.

Zsuzsival beszéltük, hogy nem tetszem magamnak, az a helyi szingularitás a derekam körül... Azt mondta, magamnak fogyjak/tornásszak, ne neki.

Az elmúlt 1 hónap alatt több kilót leadtam (kb. 80-ból). A nadrágszíjon egy lyuknyit - 3,5 cm - simán beljebb fűztem.

Zsuzsi egyből kiszúrta, és rákérdezett.

G nem. Vagy igen, de nem örül, mert rá ugyanennyi felment?

Pénteken elromlott Zsuzsa netbookja.

Azóta nincs internetje, ezeket a halhatatlan bejegyzéseket sem olvassa - remélem, aludni tud azért.

Cserébe minden nap telefonálunk. Imádom a hangját, kis csicsergőm.

A javítás hetekbe telik, kell valami megoldást találni.

Nagyon ki vagyunk szolgáltatva...

Egyszer később fekszem melléd, amikor Te már alszol.
Melléd bújok az ágyba, egyik karomat a fejem alá teszem, a másikkal pedig átölellek a derekadnál. Egészen közelről érzem a bőröd és a hajad illatát.
Amennyire csak tudom, hozzád simulok, mellemet és csípőmet a hátadhoz és a fenekedhez szorítom. Minden kis moccanásodat érzem.
Lábammal átkulcsolom a combjaidat, másik térdem a térdhajlatodban.
Orromat a hajadba fúrom, remélem, hogy nem ébredsz fel.
Azt hiszem, érzed, hogy ott vagyok Veled.
Így alszom majd el, és sokáig Te sem mozdulsz. Imádlak, Picim.

Rábukkantam egy Cseh Tamásról szóló írásra, majd kerestem tőle számokat, azok mennek meló közben.

Dalok az életünkről - akik ott voltak a hatvanas-hetvenes években, sokan értik. Nem kizárólag a zene, hanem a szövegek.

Ezzel kezdtem ma (aztán jöttek a többiek sorban, Te is, Zsuzsi):

Csak úgy megyek Hozzá, mint vénember a Napra: kicsit sütkérezni, a testemet-lelkemet átmelegíteni a sugarainál.

Kb. idézet az Én, Károli Gáspár előadásból, mondta-írta KG a nála kb 30 évvel fiatalabb Szőcs Zsuzsannáról.
(Freud nem nyugszik: Szőcs Annáról...) Nem javítom: jelzem.
Én, Károli Gáspár