a 'nem kéne' szerelem

hó bejegyzései

Hózik, és ujjong a lelkem. Orrom az ablaknál, ritmikusan belehelem két sávban az üveget, ahogy nézem a kavargó hópelyheket.

Hatalmas, hófehér pelyhekben kezdett esni. Éppen akkor, amikor leszállt az est, a lámpák fényében még varázslatosabb a hópihék tánca. Lassan centikké gyűlt lent a fehér lepel, a csendet csak egy-egy jármű kerekeinek surrogása törte meg. Kikívánkozik az ember, a pár is egy darabig nézte az erkélyről összebújva a látványt, majd a férfiből, önmaga számára is váratlanul, kiszakadt:  - menjünk le!

A lány gyorsan belebújt a szőrmés kabátkájába, éppen takarta a derekát, de alóla kilátszott a rózsaszín lélekmelegítő. A lábára fehér, lapos talpú csizmát húzott, pedig tudta, hogy az rövidesen beázik. de csinos és vonzó akart lenni. Fejére azt a fehér simléderes pimaszcsajos sapkát tette, amelyik a társát annyira elbűvölte legutóbb. A férfi csak a kabátját vette magára, fejére húzott egy "gyerekcsináló" sapkát, - legalább pompon nincs rajta, gondolta a lány, de nem tette szóvá.

A lift lassan kúszott lefelé a magasból, valaki már volt benne, csak álltak egymás mellett, nem szóltak. Leérve a lány előreszaladt, ki a kapun. A férfi udvariasan előre engedte a liftbeli nőt, majd kilépett az üvegajtón. A hópelyhek vadul táncoltak a szeme előtt, először nem is látta, honnan érkezik a mellének csapódó hógolyó. Aztán lehajolt, ő is gyúrt egyet, és a kacagva szaladó lány után hajította, nem találta el, a golyó a lány előtt esett le, aki erre megállt, és bevárta a férfit.

Az két kezébe fogta a lány arcát, kicsit megemelte, a lány lábujjhegyre ágaskodott, hogy a szájuk összeérjen - a férfi szerette, ha a lány ágaskodik, mellei a melléhez érnek, és felnéz rá szempillái közül - a lány pedig tudva ezt, ügyesen pipiskedett, és igen kívánatosan rebegtette a szemét a csók közben.  Az orruk összeért, mintha a férfi nem akarná abbahagyni. Amikor szétváltak az ajkak, a férfi engedte talpra ereszkedni a lányt, de  a kezét nem vette el az arcáról, szemét a szemébe fúrta, úgy nézte, metszőn és oly kémlelőn, hogy a lány rövidesen lesütötte a szemét.

Ekkor elengedte, megfogta a kezét, teátrálisan átfűzte a karján, és így, karonfogva, mint egy régi pár elindultak a sétálóutca felé. A hó sűrűbben esett, egyikük sem emlékezett, mikor láttak utoljára ilyen gyönyörűt -  a lányt annyira nem ragadta meg, a hó az hó, de miért ne, ha neki örömet okoz, a lába még száraz volt, és volt valami végtelenül megnyugtató a férfi közelségében, valami bensőséges abban, ahogy összekapaszkodva sétáltak.

Kevés ember volt az utcán, a vásár már becsukott, akit láttak, inkább sietősen összehúzva magán a kabátot, bebújva a gallér mögé igyekezett, csak ők ketten  voltak, akik andalogtak. A lány nézte a lámpa fénykörében a szédítő forgást, a hópelyhek végeérhetetlen táncát a fényben, arcát odadugta a férfi kabátujjához, a kalapja kicsit megmozdult, ahogy hozzáért a karhoz, de mert nem lazult meg, hát hagyta. A férfi szíve tele volt a boldogsággal, élvezte a sétát, halkan dúdolt a lánynak egy kis dalt, aki hálásan mosolygott érte.

A lány megremegett - fázol, Kicsim? - Nem, csak végigfutott rajtam.

-Nézd csak: egy teázó, menjünk be!

Beültek. A teázóban balra a pult, mögötte fiatal fiú, körben kávéházi asztalok, a felénél sem ültek, hátul egy hatalmas ülőgarnitúra pöffeszkedett, ahonnan éppen felálltak. A férfi egyből arra vette az irányt, és látta, milyen szerencséjük van: a fotelek egy kandallót vettek körül, amelyben ropogott a tűz, fényében ugráltak az árnyékok a falon: igazi tűz, és igazi meleg volt.

Mire a lányról lesegítette a kabátját, addigra a pultos már mellettük állt, Forró teát kértek, gyümölcsöset, mézeset, és letelepedtek a kandalló előtt. A lány macskaként nyújtózott a kétszemélyes kanapén, a férfi átölelte a vállát, így a fejét a vállgödrébe hajtva nézték a tüzet. A  tea hamar megérkezett, szótlanul kevergették, a lány kinyomkodta a filtert, majd kézbe vette a csészét. Előrehajolt, arcát a gőz fölé tartotta, nagyot lélegzett belőle. Rövid köhögés tört rá, a férfi a hátát simogatta közben, a tea nem loccsant ki, a lány hálásan nézett a másikra. A szeme furcsán csillogott a sapka széles ellenzője alól - de jó, hogy bejöttünk - suttogta, és visszabújt a vállgödörbe.

A kar újból átölelte a válla felett, a felsőkarját símogatta, másik kezével a teát tartotta. Kényelmesen ültek, csend volt, valami észrevehetetlen indiai - vagy japán? - zene szólt halkan, a hallásküszöb környékén.

Mire elindultak, a hóesés elállt, alig pár centi hullott, vizesen ropogott a lábuk alatt. szaladtak haza, boldogan, hógolyózva, nevetve.

...

Mindketten megőrizték ezt az estét, évek múlva csodálkoztak egymásra. Akkor felkerekedtek, hogy visszamenjenek, megnézzék nappal is, de a teázó megszűnt, a ház, amelyben működött, eladó. Jobb így - mondta a férfi, - tiszta marad az emlék.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Zsuzsannám eltűnt a képből. Tizenegy napja semmi hír, szó nélkül törölte magát a közösségi oldalról is. Csoda lenne, hogy beállnék a rosszkedvűek kórusába?

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pesten hóban szintén nem a gyönyörök csúcsa autózni naphosszat. Mennyire nincs félelemérzet némelyekben, hogy a tükörradiál nyárigumival elindulnak, amikor esik a hó. Értem én, vásárolni kell menni, meg a gyerekért stb. És zömmel meg is ússzák - pár embernek pedig okoznak néhány kellemetlen percet, szembe csúszkálva-forogva a Szépvölgyin lefelé kb. öttel, majd neki a járdaszegálynek, jó, hogy van. Zsuzsannával leveleztünk tegnap is, ma telefonáltunk, leveleztünk. A gépe mintha haldoklott volna, de aztán észre tért pár bootolás után - nem is tudtam, hogy BG már önjavító windowst csinál :) És repesve várja szívem a szombatot! (ekkora hó esett) Nagyon hiányzik, pedig csak egy hete, hogy láttam.. Napoleon Boulevard, régi kedvencem, Chagallal együtt. (cserszömörce magok)

Ajánló

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Amikor megbeszéltem, hogy megyek a Nyugat-dunántúlra, még csak távoli előjelzés volt a hó. Aztán Bicskétől gyönyörű hóesésben mentem, majd letérve egy mellékútra hóban-jégben, majdnem kutyaszán kellett. Nagy élmény volt. És egész úton Zsuzsára gondoltam... (nem egészen az én stílusom, de most el tudnám képzelni) (bazaltoszlopok Hegyestűről)

Ajánló

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!