a 'nem kéne' szerelem

Amikor a hajótörött a szigeten levelet kap...

És ebből megtudja, hogy. A valahai kedves a távolból követi a sorsát. És örül, hogy már jól van. Boldog 2011-et kíván. Van munkája, most beteg volt, de már meggyógyult. És eddig csak az én érdekemben nem. Néha lelkifurdalása van.

És ami a sorok közt olvasható:

Jól megvan. A barátja a régen várt pasi az életében.

Nem találkozunk többet.

Dióhéjban: egy hete nézek ki a fejemből.

Égek, mint a rongy.

Persze, hogy jól emlékeztem, Szandra. Ő ugyan Szandit ír, de nekem ezzel a névvel szemben averzióim vannak (mint mostanában az Annácskával is, szerencsére az sincs a környezetemben, olyan pedofilos), nekem marad a távolságtartóbb Szandra.

"Szia Papus!

Tudok rólad, Zs. mesélt! Persze csak jót :).

Beszéljük meg szóban, mit akarsz a telcsim *0 ***-*719, bármikor hívhatsz!

Puszika

Szandi"

Újabb lépcső, amin fel kell lépni - kell ez nekem? Miről cseverésszek egy ismeretlen kiscsajjal? Meg egyáltalán... Egyszerűbb lenne mindjárt Őt felhívnom.

Heuréka! A levelekkel jól elvoltam, meg a géméles beszélgetésekkel, alig van 300 sor alatti köztük.

Elkeserítő volt újraolvasni. Nabokov naivitása, az elrendeltetettség tudata, a farokvezérelte férfi, a lány ravasz körmönfontsága.

Az egymás melletti elbeszélések.

A meg-nem-értett gondolatok, a korosztályi-  és a kultúrköri távolságok.

A kicsinyes napi érdekek, és a mi lesz jövőre távolsága.

A lángolás ragyogása és a nesze, vazze, cinizmusa. Máig nem értem.

Rengeteg apró mozaik mindkettőnk életéből - igen, az enyémből is, vajon összeállnának valakinek egy ép korsóvá?

Az övéi valamilyen ívet kirajzolnak, honnan indult, hova jutott, miért így él, miért így tervez, mik a félelmei, mik a vágyai. Hol van az a lány, aki otthonról elindult?

Miért a konfliktus a szülőkkel? Miért a munkahelyükig elérő hullámok? Hol van apuci pici lánya?

És mégis varázslatos, tűnt világba ereszkedtem le...

Hát ezek. És nem csak ezek. Közben jöttek-mentek kis filmecskék, zenét küldtünk, linkeket érdekes oldalakról. Egynél nem volt elővigyázatos: továbbításkor nem törölte ki, akitől kapta. Az a barátnő, aki a gerincével kínlódott, valami gyulladás, amit elkezeltek, a nyár elején maradt el  vagy csúszott randink, mert orvoshoz kísérte őt Zs. Sokat volt szegény ágyhoz kötve, kínlódott a járással, a munkájából kicsúszott, hallottam róla, tetszett Zs. ragaszkodása hozzá, tetszett, ahogy segítette, akkor is, amikor az én rovásomra történt. Amikor tavaly október 23. előtt járt nálam, meglátogatta. Gondolom, énrólam is tud valamennyit, lányoknál ez nem kétséges. Orvost ajánlottam neki, címmel, telefonszámmal - erre biztos emlékszik, ha nem találkoztunk is.

Csak egy email-cím, a neve sem derül ki belőle, talán Szandra?

"Szia!

A tavalyi év nyarán PCZs a barátnőm volt. Sokat mesélt Rólad. Remélem, azóta rendbe jöttél.

A segítségedet szeretném kérni. Zs, amikor ráakadt HCs-ra, akkor megvált tőlem. Szeretném újra felvenni a kapcsolatot vele, de úgy, hogy ne okozzak ezzel szükségtelen bonyodalmat. Ezért nem hívhatom fel bejelentés nélkül. Tudsz nekem segíteni? Ugye, ez egyelőre köztünk marad?

Köszönöm, Papus."

Égek, mint a rongy.

Hiába. Hiába szereztem meg A. telefonszámát, aki Zs munkatársa volt még tavaly, a hívott számon előfizető nem kapcsolható - gondolom, a céges telefonok átka: munkahely-cserénél telefonszám-csere is jön.

Lelombozott a dolog, majdnem biztosra vettem, hogy beszélünk, és amilyen kis pletykafészek A., mindent elmond Róla - és amint letettem a telefont, Neki is. Vannak az életben biztosan bekövetkező események. Éppen ezért napokig készültem, forgattam a gondolatokat, csiszoltam a mondatokat, végigvettem, mire kérdezzek rá, rövid kutyanyelven emlékeztető, csak azért, nehogy elvigyen az A.-ból áradó szófolyam:

"Mizujs? Meló?

Kutyád? Esküvőd?

Tudsz Zs-ről?

Dolgozik? Jogsija? Szülei?

Párja?

Felhívhatom? Szerinted?"

Ezek után "a hívott számon előfizető nem kapcsolható". Megismétlem a hívást, ugyanaz, akkor el sem ütöttem a számot - a tavalyi híváslistában is ez szerepel, ezen hívtam A.-t, amikor egyszer meg kellett valamiért kerülnöm Zs-t...

A francba.

Két napja magam alatt vagyok, pörög az agyam, úgy tűnik, nem akarom feladni, lovalom bele magam a találkozásba. A várakozás gyönyöre tölt el, ennek nem lehet csak így vége.  A vadászkutya ösztöne tölt el, ezt nem lehet már itt feladni. Kell, hogy legyen megoldás - ha Őt hívom közvetlenül, az kínos lehet, nem tudok semmit Róla és a párjáról, egy rossz mondat, egy rossz vagy félreérthető reakció, és elvágtam, ezt a lehetőséget elvetem. Az iwiwről törölte magát még a tavasszal, annyival a szakításunk után, hogy nem gondolom, miattam lett volna. A net*-on ott van, de nem lépett be 2009 áprilisa óta.

A telefonszámára rákeresve csak a szobanövény-hirdetés jön elő, meg a korábbi álláskereső hirdetések az archívumból. Email címére nem küldhetek, az is kínos lehet, az utolsó időkben a párja olvasta a leveleit a gémélen, na ez is milyen már...

Újra olvasom a leveleit, hátha kipattan valami ötlet. Folyt. köv.