rózsa bejegyzései

Találkozás előtt

2010. nov. 22. 2010. nov. 22. 7:06, papus56, 4 komment

Kategóriák: Utóélet
Címkék: beszélgetés , rózsa

Vajon eléggé ismerem-e magam?
Tudom-e, mit miért teszek?
Állok egy meki előtt, miért?
Kinek bizonyítok, mire számítok? (Ki jön majd erre?) Miért énnálam van ismertető jel? Mondattam volna vele egy sálat, egy táskát, egy újságot... Lépcsőházi aggyal vert az isten.

Sárga lett a rózsa, szép, alig feslő, hosszúszárú, büszke jószág. Ha már, akkor. A piros nem ide való, az Zs-é.
Tudta, hogy Zs mindig rózsát kapott? Minden alkalommal? Vajon ezért kérte ő is? Milyen számító... Keresem a kíváncsiság okát, pont engem akarna látni, vénembert sárga rózsával? Vagy valami más?
Állok, kettőkor már percek óta. Parkolás elindítva, telefon lenémítva, most senkinek nem vagyok itthon.
Többen várunk, ez ilyen forgalmas hely? Mint az óra a Nyugatinál? A hatvanas években az EMKÉ-n, a kocka-óra alatt, még a Nők Lapjában is megénekelve?
Arrébb húzódok a tömegből, mellettem harmincas, csaknem kopasz srác, hosszú kék lóden, hatalmas zsebeiben eltűnő kezek, topogás, hűvös van, szeles kicsit, lebben a kabát szárnya.
Sokan jönnek, sokan mennek. tétován nézegetek, a virág feje a markomban, lábam mellett a bokámig lóg a szára, aki akarja, látja, másnak minek.
Behúzódok a falhoz. Zöldre vált a zebránál, tömeg esik át az innenső oldalra, közönyösen fordulnak el előttem. Meddig várok? Megbántam már. Ha jön egy nő, odaadom neki, és elmegyek. Még csak egy lámpaváltást.
Mosoly, látom a mosolyt az arcán, hová néz?, emelem a rózsát - ekkor megáll a srác előtt: annak a kezében is rózsa, lép előre, nevet. A zsebből húzhatta elő, rövid a szára, vörös a feje sőt fejei: bokorrózsa most, gondolom, és elképedek.
A mosoly zavarodottságba fúl, a fiú elhúzódna, mi van itt? valamit mond, a lány mellett egy furcsa, féloldalas lépéssel ellép, és átölel egy másikat, a hosszúhajú szőkét mögötte; az nézi Szandrát a váll fölött, kilesve az  ölelésből...
Szandra egy pillanatig citromba harapva áll, lassan körülnéz, ki látta, összekapcsolódik a szemünk, lassan emelem a rózsámat, kitárt tenyeremen a feje, szára ingaként billeg - nyújtom felé.
A mosolya megnyerő, a szeme villan, szia Papus, honnan szerezted ide a másik pasit, majdnem megszívtam, de ciki, hadarja egy szuszra, kicsi keze rázár a szárra, majdnem a kezemhez ér, de mégsem, gyönyörű, suttogja még mindig rám nézve, mint te, mondom, mert az, hosszúkás arc, alig smink, zöld szeme rebben, ahogy elengedem a virágot, uramatyám mit mondjak, nem udvarolni jöttem basszus.
Orrához emeli a virágot, beleszippant, arcán semmi nem rezdül - melegházi, nem illatos, - akkor?
Hát ... ide? - bökök a hátam mögé. Fintora kijózanít, na legyen:
- Ebédeltél?
- Nem szoktam, de mehetünk!
Hohó, mi van itt a közelben? OK, menjünk, majd lesz valami útközben. Sétálunk a tó felé, el a pénzváltók előtt, széles a járda, mintha csak ketten lennénk, szólalj már meg, vagy kérdezzek én?
...

 

 

 


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!