Zsuzsannáról

Sose mondd azt: "el-
veszítettem", semmiről;
mondd: "visszaadtam".
Fodor Ákos

A sors különös kegyelméből ma sok időm van - ahelyett, hogy verbálisan részletezném, amit érzek, segítséget kérek Csíkszentmihályi Róberttől.

És nem a takonykór, bocs.

Ez volt az az éjszaka, amit D.-ben töltöttem volna...

Sokat hallgattam anno.

Sümegi mészkő

Mi jut eszünkbe arról, hogy rózsa? A színpompásság, a változatosság, nagyanyám rózsakertje, dr. Márk Gergely rózsanemesítő (isten éltesse), vagy Gül Baba, esetleg a csipkebogyótea? Egy vadrózsabokor az út szélén, talpig virágban? Egy futórózsa-tő? A patak fölött átívelő néhai lugas a vasútállomás mellett? Egy illat? A kis herceg rózsája? A tündérrózsa, a mályvarózsa, a kövirózsa, vagy a többi, a rózsa népszerűsége alapján elnevezett virág?

A leggyakoribb virág a kertekben. Talán a leggyakoribb, népdal, műdal és dal által megnevezett virág. Csipkefa bimbója? Egy rózsaszál szebben mesél? Pusztán nyíló rózsa? Kalapomon piros rózsa? Nyílik még a sárga rózsa?

Vagy egy lány? A nőket leggyakrabban, ha virághoz, hát rózsához, rózsaszálhoz, rózsabimbóhoz hasonlítják.A Kedves, akinek a kedvenc virága a rózsa? Akinek a bőrén is rózsaszál illatozik (nem a mellékelt, ez kismiska;) )? Akinek az ajka színéhez, az aranyló pihékhez a derekán, a hajához, a pírhoz az arcán, a szeméhez, minden porcikájához lehet színben-alakban harmonizáló rózsát találni?

(márvány)

I whispered, 'I am too young',

And then, 'I am old enough';

Wherefore I threw a penny

To find out if I might love.

'Go and love, go and love, young man,

If the lady be young and fair.'

Ah, penny, brown penny, brown penny,

I am looped in the loops of her hair.

O love is the crooked thing,

There is nobody wise enough

To find out all that is in it,

For he would be thinking of love

Till the stars had run away

And the shadows eaten the moon.

Ah, penny, brown penny, brown penny,

One cannot begin it too soon.

Úgy gondoltam, elég fiatal vagyok,

Később azt, hogy túl öreg;

Ezért feldobtam egy pennyt

Eldönteni, hogy még szerethetek-e.

'Menj és szeress, ne késs, ifjú,

Ha szíved hölgye fiatal és szőke.'

Ó, penny, barna penny, barna penny,

Belegabalyodtam a haja fürtjeibe.

Ó, a szerelem csalfa dolog,

Amit senki nem ismer eléggé

Mindent megtudni, ami benne rejlik,

Amit gondolsz s vársz a szerelemtől

Amíg a csillagok elszaladnak

És az árnyak felfalják a holdat.

Ó, penny, barna penny, barna penny,

Nem lehet túl későn elkezdeni.

A hiányról akartam írni, Zsuzsi hiányáról. Visszaolvasva, erről már sok szó esett ezen a blogon. Aktualitást legfeljebb az adhat a számomra - kis köldöknézés -, hogy ma két hete nem láttam, és még legalább tíz nap, amíg találkozhatunk. Ennyi még a nyáron sem volt, nemhogy azóta. Így most, bár nem tagadom, nehezemre esik, a nyígást ráhagyom Björkre - ha már tegnap előkerült. Én pedig várom, hogy holnap kezdődjön (hát normális vagyok én?), és a hét közepe felé lássam, mikorra tudom öszehozni az év első randevúját.

Zsuzsi szemeiről álmodtam.

Azokról a nagyon kifejező, tengerzöld szemeiről. Amikor jól érzi magát, vagy örül, akkor arany csillagok jelennek meg az íriszében, kicsit összehúzza a szemét, enyhén félrehajtja a fejét, és úgy néz rám. A szeme körül ilyenkor huncut kis mosolyráncok jelennek meg - még a szempillái is mosolyognak.

Láttam már a szemét örülni, láttam már közömbösnek lenni. Láttam - fényképen - kisírtnak, szívfacsaró volt. Láttam fáradtnak, láttam unottnak. Láttam rajongónak - a párjáról beszélve. Láttam utálkozónak - arról beszélt, aki miatt elküldött szeptemberben.

Láttam szeretettel nézni, láttam meglepettnek, láttam zavarban, láttam elnézően mosolyogva.

Látva láttam, érezve éreztem.

Ott ültem-feküdtem Mellette, és minden képe beleégett a retinámba, eltárolódott az agyamban - mintha most történt volna.

Boldog vagyok, hogy láthattam, boldog vagyok, hogy még láthatom, elmerülhetek a szemében, az arany felvillanásokban, a zöld tengerben, a hajzuhatagában, a karjaiban. Hogy a karomba szoríthatom, felemelhetem, ölelhetem, aggódhatok érte, segíthetek neki, szerethetem.

A Csöndem vagy, Drága.

"...s úgy nézett volna vissza szemed,

ahogy szeretem!"

Off karácsony.

Szeplőkről beszélgettünk. Valaki azt mondta, hogy nem szerette a saját szeplőit fiatalabb korában. Mára megbékélt velük, elfogadja őket. Nekem ezt nehéz elképzelni, de én nem nő vagyok-egy nő mindig másként viszonyul a saját testéhez. Akkor is, ha van mellette valaki, aki nem mulasztja el felhívni a figyelmét a szépségeire...

Zsuzsinak is vannak diszkrét kis szeplői az orrnyergén és a szeme alatt. Annyira diszkrétek, hogy az első pár alkalommal - amikor zárt helyen, mesterséges világításnál találkoztunk -, észre sem vettem őket. Bezzeg, amikor kimentünk a napra! Legközelebb nem mulasztottam el megcsókolni őket, s egyben Zsuzsannám szemét, szemhéját, szempilláit. Mondanom sem, kell, imádom őket, egyenként mindet.

A tél kezdi eltüntetni-halványítani a szeplőket, de azért látszanak, mosolyognak ha Zsuzsi mosolyog,  felragyognak és kihunynak, kacagnak és elbúsulnak,  simogatnak és karcolnak, szóval nagyon szerethetők most is.

Lázár Ervin írt szépen a szeplőkről, arról, hogyan kell megszeretni őket. Én megfogadtam :)

On karácsony (nehéz megállni)

Ha mára vége a takarításnak, főzésnek, ajándék-vásárlásnak és csomagolásnak, vedd le a polcról (vagy a fenti linkről) Lázár Ervint, és leülve olvass pár percet. Ha átsuhan közben feletted valami, igen, az egy angyal volt.

Szombaton egy gyors karácsony előtti randevú a Kedvessel. Tudtam, hogy hosszú böjt következik az ünnepek miatt, nekem sem, Neki sem lehetséges a találkozás ezalatt. A szombati munkanap jó lehetőséget adott az alibire (nekem), és szerencsére Ő is be tudta vállalni.

Sajnos nem volt elég időm, így a tervezett ajándékot nem tudtam elkészíteni, ez egy madzagangyal lett volna, az egyik ügyességi újságban láttam pár éve.

Hát ez az, ami nem készült el, pedig golyó, ragasztópisztoly, madzag mind megvolt... Majd jövőre :)

Azért lett ajándék is, csomagolás is, inni Voila áfonyás pezsgő, vonatjegy, ami kell.

Odafelé szerencsém volt, minden pontosan közlekedett, így négy óránk volt. Sokat beszélgettünk, sokat szeretgettem, öleltem. verset olvastam kettőt, plusz egy kis bevezetést Lázár Ervinbe: minden a szeretetről szólt, elvégre ezen a napon ez dukál.

Nagyon örült az ajándéknak (gyönyörű, ha örül!), akkor lett kicsit borús a tekintete, amikor a hazajuttatást gondolta végig: remélem, nincs semmi baj, nem hallgatja azóta is a szöveget miattam...

Jönnek az ünnepek, én úgy érzem, feltöltődtem, jöjjenek. Zsuzsival legközelebb majd januárban találkozhatunk, úgy 10-15 közt... Ha nem később egy héttel.

Hazafelé kitört a tél, órákat késtem, de a vonatot fűtötték: nem baj, találkoztunk, ez mindent megért.

Imádom Őt, azt kívánom, legyen boldog, békés, áldott ünnepe.Ahogy mindannyiunknak.

(Őszi lomb)

Ha a szombat gyűrű lenne, Zsuzsannám a gyémántkő benne.

Boldogság...

(Őszi lomb)

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. (…) mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre!

Márai Sándor

Chris Rea

(Mészkőcsiszolat Lábatlan)

Pesten hóban szintén nem a gyönyörök csúcsa autózni naphosszat. Mennyire nincs félelemérzet némelyekben, hogy a tükörradiál nyárigumival elindulnak, amikor esik a hó. Értem én, vásárolni kell menni, meg a gyerekért stb. És zömmel meg is ússzák - pár embernek pedig okoznak néhány kellemetlen percet, szembe csúszkálva-forogva a Szépvölgyin lefelé kb. öttel, majd neki a járdaszegálynek, jó, hogy van.

Zsuzsannával leveleztünk tegnap is, ma telefonáltunk, leveleztünk. A gépe mintha haldoklott volna, de aztán észre tért pár bootolás után - nem is tudtam, hogy BG már önjavító windowst csinál :)

És repesve várja szívem a szombatot!

(ekkora hó esett)

Nagyon hiányzik, pedig csak egy hete, hogy láttam..

Napoleon Boulevard, régi kedvencem, Chagallal együtt.

(cserszömörce magok)

Rohan az idő, Zsuzsival ma féléve, hogy először találkoztam.

Hála Istennek.

Csütörtök volt, és gyönyörű.

(Kővágószőllősi homokkő csiszolat)

Vannak napok, amelyekre évek múlva is tisztán emlékszel. Megtörtént valami teljesen hétköznapi esemény, ami akkor esetleg  nem is tűnt különlegesnek:

csak a későbbi fejlemények tükrében vált csodává.

Mintha egy angyal szállt volna be a szobádba, behúnyt szempilláid mögött ma is látod.

(Kővágószőllősi homokkő csiszolat)

Egy délelőtti telefon után csak este hétre mehettem, ez van. Mit tegyek, alkalmazkodni kell. Zsuzsi még ezt is lekéste, pedig nem tömegközlekedéssel jött. És a lakás üres volt, biztos nem jött össze, amiről szó volt előtte. Pech. Én mindenesetre lefagytam derekasan. Nem volt öt fok, de legalább nem szakadt, mint a 3-ason egész a Hajdúságig, ott abbahagyta, és száraz utak következtek.

Kicsit beszélgettünk, majd elindultunk 'tejfelezni': új vendéglőt javasolt Zsuzsi, azt megnéztük, az Anna-templomnál, a Batthyányi utcában ( pubhouse). Új hely, új szokások: csak egy 'dohányzóasztalnál' volt hely, egy kétszemélyes kanapén. Próbálkoztam, hogy itt eliszogatunk, és a kaját valami rendes asztalnál fogyasztanánk el, de nem volt vevő a pincér az ötletre, állítólag annyira tele voltak (fogjuk rá). Azért leküzdöttük a nehézségeket, a kaja tényleg olyan jó volt, mint a híre, de nem itt leszek törzsvendég. A vörösboruk Vilyan csontszáraz, fogyasztható volt, választék egyféle.

Hamar távoztunk, éjfélig beszélgettünk otthon némi vodka kíséretében. Éjjel Zsuzsi úgy aludt mint a lőtt vad, hanyatt zömmel, én gyönyörködhettem benne az ablakon beszűrődő gyenge fényben: a sziluetteket láthattam... Azért aludtam is.

Mióta nincs munkája (kb egy hete), azóta háziasszonykodik, süt, főz, takarít, ami vastagon ráfér arra a kétpasis legénylakásra, a házinéni már mondta nekik, hogy ezt a lányt el ne engedjék :). Láttam már tüsténkedni a reggelim kapcsán többször is a konyhában, nagyon céltudatos és határozott a mozgása, mozdulatai, a tevékenysége, látjátok: az én Zsuzsim! A hétvégén muffint csinált, sósat, kukoricával és paprikával, jó lehetett, mert nem maradt...

Reggel kis fotózás, kicsit csodálkozott rajta, hogy nem akarok egész alakos képeket csinálni, sőt semmi indiszkrétet, de azok a képek nekem a fejemben vannak, azok az enyémek, és nem törölhetők. Jobbakat meg úgysem csinálnék... Én kértem egyébként, de csak a műkörmökről és a tetkóról akartam fotózni, arcképeim nagyon jók vannak. Majd az illendőség határain belül teszek fel, nem most még, majd, ha lecseréli a mintát, amibe mellesleg bele vagyok szeretve... Plusz a tetkó is fel lesz újítva, azt az első perctől szeretem - mindig megszámolom rajta a számolandókat :), azt nem teszem fel, mert unikum.

Reggeli nem volt, elszúrtuk a logisztikát, hiába, ez  kölcsönkégli, ahol már n em lakik... Majd legközelebb úgy készülünk (pl: összegyúrva viszem a fasírtot?)

Mire a lámpánál kikanyarodtam a Pest felé vezető útra, láttam, hogy ment a boltba. Előkaptam a fotóapparátot, és kb hatvannál lőttem egyet, nem, nem volt balesetveszélyes cseppet sem, a szemközti sávban integettek, de ők már biztosan nem fértek bele egy kép erejéig sem :)) Sikerült! Első képem Róla. Nem a legjobb, mert telefonált, de majd legközelebb.

Nehéz volt eljönni, a szívem tele van aggodalommal (sötét szárnyak suhogása, ha valaki tudja, mit jelent ez), amint ezt már azóta valakinek a vállán ki is sírtam, szegénynek. Már szárad.

Mintanő útmutatása nem csak mára.

El kell menni itthonról, hogy megforduljon a világ: ágyba kapjam a kávét!

(Finoman utalnék a párhuzamra Zsuzsival, megállapítható a szabály: itthon én viszem ágyba, máshol én kapom oda?)

Zsuzsannám eltűnt a kibertérben, csütörtök dél óta nem hallok Felőle, akkor éppen háziasszonykodott, takarított és főzött, csupa pépeset, úgymint túróscsusza és almáspite, én meg a világ másik felén vagyok; megbeszéltük a jövő keddet, a suliját, a háziasszonyi lét problémáit, a váratlan állásvesztés keserveit és az új állás szerzésének valamint a fixidős munkába beállás várható nehézségeit.

Úgy tűnik, keddig nem én kötöm le a gondolatait :(, tudom, hogy feleslegesen aggódom.

Nem is gondoltam, hogy eddig milyen kényelmes helyzetben voltam. (Jó, gondoltam, de nem foglalkoztam vele.) Eddig ugyanis csak Zsuzsinak kellett alkalmazkodnia hozzám, amikor én ráértem, alibit tudtam kreálni és gyakorlatba ültetni, akkor Ő - nyilván bizonyos korlátok között - fogadókész volt.

Ez az, ami most megváltozott, és nekem még szoknom kell az új helyzetet.

Zsuzsannának is ki kell alakítania a megfelelő alibit, és ez neki sokkal nehezebb. Emiatt, bár a jószándék megvolt, nem lehetséges a 'kirándulás' a jövő héten, marad a debreceni esti randevú a másnap reggeli távozással. Ebben persze semmi sajnálatra méltóság nincs, a nyáron a két kezemet összetettem volna (illetve ténylegesen össze is tettem), hogy legalább egyszer adassék meg ennyi nekem.

Megadatott, többször is, nincs okom panaszra. Nyilván sajnálom azt a bő napot, amikor a kocsiban ültünk volna odafelé-visszafelé, meg az ottani kirándulást-evést-ivást, de ami nem megy, az nem megy. Fordított helyzetben is voltunk már, amikor miattam nem jött össze valami.

Folyamatosan tesztelve van az alkalmazkodó képességünk. Amikor valami éppen nagyon szép, akkor jön valami váratlan, ami változást hoz az életünkbe. Ha nem sikerül eléggé áramvonalasnak lenni, akkor a veszteség nagyobb.

"Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget."

irta Ady, egy általam sosem értett versében (emberileg nem értettem). Ettől másképp szeretném 'megtartani' Zsuzsannát, és az már biztos, a messzeség - kölcsönös - megszépítő ereje kevés lesz hozzá...

(Ma tanultam egy nagyon kifejező szót: nyíg /vki/, ez fog betenni nekem)

Tilosban
(Haiku)

Titokban járok
ködös utakon, Hozzád
röpül a szívem


Megérkezés

Ülök a
kocsiban
vár már a
Kedvesem
távolban
feltűnik
előttem
Debrecen

(Kovács Márk: Leszállás)

Enyhe drukkal mentem csütörtökön Debrecenbe, nem igazán tudtam elképzelni, mi vár rám.

Összefoglalva: ugyanaz a tüneményes kis nő, akivel utoljára - meg előtte már jó párszor - találkoztam, várt rám. Suliban volt 7-ig, ezért én elmentem a mozijegyért, majd ott vártam, hogy jöjjön. A 2012-t néztük meg, én magamtól nem ültem volna be rá, de Zsuzsi szerette volna megnézni, ez volt az első nap, hogy Debrecenben játszották, így adódott a lehetőség. Ő szerette volna, én pedig -nagy duzzogva- beültem vele :) Én hősöm: párásodik be itt Zsuzsannám szeme.

A film nem volt rossz, a meseszövése, a karakterek kicsit elnagyoltak, a személyes drámák vázlatosak, de technikailag nem semmi.

Itt elmondanak róla mindent, amit én nem.

Összecsavarodott az idő.

Ha majd a szemedbe nézek, kiegyenesedik.

Vissza kell, hogy utaljak egy előző bejegyzésre: működött a tudatalattim?
Dilemma
A mai nap fejleménye, hogy a Kedvesem családi állapotában változás következett be: "egyedülálló" helyett "párkapcsolatban" érvényes. Nem mondom, hogy váratlanul ért.
Csütörtökön újra fogjuk gombolni a mellényt, asszem.

Valamivel többet gondolok Rád, mint amennyi az időmből telik.
A gondolatod - mint egy megszakíthatatlan program - folyamatosan fut a háttérben, bármit csinálok, bármibe kezdek.
Olvasok, és azt veszem észre, hogy percek óta nem haladtam egy sort sem, helyette Veled beszélgetek magamban a könyvről.

Pilinszky János:

Levél

Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád. Evangélium.

Gyönyörű vagy. Semmit se értek.
Csak jóság van, és nincsenek nemek.

Újra és újra sírok. Nem miattad.
Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak.

Szállást adtál egy éjszakára;
megszálltál mindörökre.

Ezt a múlt héten feladtam Zsuzsannának. Nem találom a feladottak között - lehet, hogy csak akartam? Most pótolom.
Ne fejtsd meg: szeresd.

Ha csak egyet választhatnék, mit kívánjak Neked?

- légy itt velem
- a legjobbakat
:)