szex bejegyzései 
égő zsiráf
(Salvador Dali tiszteletére)
és mondd csak
kérdeztem
ő támaszkodott a falnak
lazán és rutinosan
lenyomta az offot
szájából kifüstölt
mondd csak
rugdaltam egy
kavicsot bátran
mert a kavicsok
nem rúgnak vissza
és nem kérdeznek
és nem panaszkodnak
nézett rám
tüzes szemeiben
tízegyvalahány év
tapasztalata
és a bíbor ég
száguldás
szárnyalás
és a holnap
holnap ki tudja
mi lesz
de valami mindig
és barna szemében
kérdések
nem tudta
nem tudta
a micsoda miért
és kicsoda hol
és mondd csak
kérdeztem
olvasni szoktál
persze
húzta ki magát
kivillant gyönyörű
két melle
hosszú combján
végigszaladt virtuális
nyálam
szoktam
reklámlapot he-he
az van ingyér
és van haszna is
neki bazmeg
a többi süket duma
üres duma
üres
fején jól állt
a zöld kis kalap
...
mellettünk buján
lángolt a zsiráf
Benczés S. Gábor
(elképzelt párbeszéd, és egyben utószó a minapi képhez)
|
Egy délelőtti telefon után csak este hétre mehettem, ez van. Mit tegyek, alkalmazkodni kell. Zsuzsi még ezt is lekéste, pedig nem tömegközlekedéssel jött. És a lakás üres volt, biztos nem jött össze, amiről szó volt előtte. Pech. Én mindenesetre lefagytam derekasan. Nem volt öt fok, de legalább nem szakadt, mint a 3-ason egész a Hajdúságig, ott abbahagyta, és száraz utak következtek.
Kicsit beszélgettünk, majd elindultunk 'tejfelezni': új vendéglőt javasolt Zsuzsi, azt megnéztük, az Anna-templomnál, a Batthyányi utcában ( pubhouse). Új hely, új szokások: csak egy 'dohányzóasztalnál' volt hely, egy kétszemélyes kanapén. Próbálkoztam, hogy itt eliszogatunk, és a kaját valami rendes asztalnál fogyasztanánk el, de nem volt vevő a pincér az ötletre, állítólag annyira tele voltak (fogjuk rá). Azért leküzdöttük a nehézségeket, a kaja tényleg olyan jó volt, mint a híre, de nem itt leszek törzsvendég. A vörösboruk Vilyan csontszáraz, fogyasztható volt, választék egyféle.
Hamar távoztunk, éjfélig beszélgettünk otthon némi vodka kíséretében. Éjjel Zsuzsi úgy aludt mint a lőtt vad, hanyatt zömmel, én gyönyörködhettem benne az ablakon beszűrődő gyenge fényben: a sziluetteket láthattam... Azért aludtam is.
Mióta nincs munkája (kb egy hete), azóta háziasszonykodik, süt, főz, takarít, ami vastagon ráfér arra a kétpasis legénylakásra, a házinéni már mondta nekik, hogy ezt a lányt el ne engedjék :). Láttam már tüsténkedni a reggelim kapcsán többször is a konyhában, nagyon céltudatos és határozott a mozgása, mozdulatai, a tevékenysége, látjátok: az én Zsuzsim! A hétvégén muffint csinált, sósat, kukoricával és paprikával, jó lehetett, mert nem maradt...
Reggel kis fotózás, kicsit csodálkozott rajta, hogy nem akarok egész alakos képeket csinálni, sőt semmi indiszkrétet, de azok a képek nekem a fejemben vannak, azok az enyémek, és nem törölhetők. Jobbakat meg úgysem csinálnék... Én kértem egyébként, de csak a műkörmökről és a tetkóról akartam fotózni, arcképeim nagyon jók vannak. Majd az illendőség határain belül teszek fel, nem most még, majd, ha lecseréli a mintát, amibe mellesleg bele vagyok szeretve... Plusz a tetkó is fel lesz újítva, azt az első perctől szeretem - mindig megszámolom rajta a számolandókat :), azt nem teszem fel, mert unikum.
Reggeli nem volt, elszúrtuk a logisztikát, hiába, ez kölcsönkégli, ahol már n em lakik... Majd legközelebb úgy készülünk (pl: összegyúrva viszem a fasírtot?)
Mire a lámpánál kikanyarodtam a Pest felé vezető útra, láttam, hogy ment a boltba. Előkaptam a fotóapparátot, és kb hatvannál lőttem egyet, nem, nem volt balesetveszélyes cseppet sem, a szemközti sávban integettek, de ők már biztosan nem fértek bele egy kép erejéig sem :)) Sikerült! Első képem Róla. Nem a legjobb, mert telefonált, de majd legközelebb.
Nehéz volt eljönni, a szívem tele van aggodalommal (sötét szárnyak suhogása, ha valaki tudja, mit jelent ez), amint ezt már azóta valakinek a vállán ki is sírtam, szegénynek. Már szárad.
Mintanő útmutatása nem csak mára.
|
|
Pilinszky János:
Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád. Evangélium.
Gyönyörű vagy. Semmit se értek.
Csak jóság van, és nincsenek nemek.
Újra és újra sírok. Nem miattad.
Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak.
Szállást adtál egy éjszakára;
megszálltál mindörökre.
Ezt a múlt héten feladtam Zsuzsannának. Nem találom a feladottak között - lehet, hogy csak akartam? Most pótolom.
Ne fejtsd meg: szeresd.
|
|
Mindenkitől elnézést kérek. Azoktól is, akik örültek a bejegyzésnek, és azoktól is, akik nem. Az utóbbiaknak volt-van igazuk. Ez a bejegyzés nem ennek a blognak a része, idegen test.
Ez a blog másról szólt, más volt a stílusa, és az marad ezután is.
Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt publikálni, miközben csak azt akartam magamnak demonstrálni, hogy ilyen is menne. Tudjuk be a viszontagságoknak és a fájdalomcsillapítók mellékhatásának - persze mind tudjuk, hogy nem az.
A látogatottság-növekedés azonban felébresztett és megriasztott. Megtaláljátok ezt a stílust másutt, ne keseredjetek el. Olvassatok és kommenteljetek.
Hozzáférhető az Esetleírás a linkek között.
Bocsánatot kérek.
2009. november 11. 22:20
Papus56
|
|
A kezelések miatt kivételesen hétfőn tudtam Debrecenbe menni. Tulajdonképpen ez amolyan műsoron kívüli látogatás volt, amelyet a következő két-három hét várható megpróbáltatásai miatt ajándékoztam magamnak (nem kell aggódni, túlélem). Általában a számmisztika bűvöletében élek, örülök minden kerek vagy alig kerek számnak, ezt a huszadikat most rendesen elmulasztottam - nem erre koncentráltam, csak jól akartam érezni magunkat.
Nem szeretem ezeket napokat, amikor Zsuzsi 7-ig foglalt, de most nem volt más választásom. Szálazó ködben, megkésve indultam, ezért repesztettem a sztrádán, hogy időben ott legyek, ezek után persze nem a suli előtt, hanem otthon kellett várnom. Persze ha nem sietek, akkor nem így lett volna.
Otthon beszélgettünk egy pohár Salánki kékoportó mellett, a múlt napok történéseiről. Zsuzsi pörög ezerrel, ettől nagyon elfoglalt, sőt tegnap kicsit fáradt is volt. Túl sokat nem is mesélt erről az új dologról, remélem, csak azért, mert korainak tartja.
Utána kapitány, mindketten pisztrángot választottunk - mennyeien készítik, az első falatok után az a gondolatom támadt, hogy ilyen hal nincs is. Erről meg kell győződni a forrásoknál - megyünk Szivásváradra pár hét múlva, két napra (ilyen még nem volt, a legtöbb idő, amit együtt töltöttünk, 18 óra volt, benne egy éjszakával). A tréfli ehhez is jól illett. Kitárgyaltuk a rokonságomat, a barátait, az új spannal töltött full bulis hétvégét, már amennyire hajlandó volt. A baj az, hogy szerintem a suli most kissé félre van szorulva... Lehet, hogy nem is kissé.
Otthon hamar ágyba bújás, még ilyen nyugtalanul soha nem aludt, aztán éjjel bevett valami fájdalomcsillapítót a fejére, de utána sem nyugodott meg. Alig lehetett hozzábújni, így aztán most először vagy négy órát mellette aludtam, de nem vele. Reggelire kőrözöttet kevert ki, előtte leugrott a pékhez, de meghagyta, hogy maradjak ágyban. Nagyon szófogadó voltam, megérte... És nem a később ágyba kapott kávé miatt (na jó, azért is).
Reggel A és D is jöttek, beszélgettünk egy fél órát a világ folyásáról és a szörnyű emberekről - lehet, én is benne vagyok :(
Indulás előtt lightos búcsúzás, majd a posta előtt egy futó ölelés-puszi. Nem mondtam semmit, most az értékes tanácsaim nélkül kell okosnak és ügyesnek lennie. Nekem meg ki kell bírnom, vagy 14-15 nap lesz. Most úgy érzem, egy ilyen szép este után menni fog, mert mennie kell. Köszönöm, Zsuzsi, ezt most neked, nem a sorsomnak Téged. Bár azt is, de azt folyamatosan.
Bár messze nem tudjuk, beteszem a visszaszámlálót nov 24-re, valami kell, hogy csökkenjen.
|
|
Mikor hozzád indulok, mindig izgatott vagyok.
Mindig valamit várok, mindig valamit adok.
Mindig valamit viszek, mindig valamit hiszek.
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Mindig úgy készülök, hogy ez az egyetlen, az utolsó.
Lehet, hogy ettől olyan csodálatosak a találkozásaink?
|
|
Olvasom (gondolom, a márka valamikori reklámszlogenje lehetett):
A Chanel a legmegfelelőbb éjszakai viselet egy nő számára.
Zsuzsannának ennyire sincs szüksége, hogy elvegye az eszem...
|
|
A csütörtök (tegnap) este.
Végső állomás 4.
Zsuzsi vett rá jegyet nekünk. Ötre ott voltam, jött le elém a liften, én fel a másikon, közben hívtam, hogy itt vagyok. Ő meg látott az erkélyről, és elindult, mert a köcsög portás volt. Én meg direkt átmentem rajta, velem nem szoktak köcsögölni portások. Ez sem.
A film 3D-s az egész, kb 1:25 perc. És fantasztikusan meg van csinálva. A lelkesedésem nyilván az életem első 3D mozijának és a szomszédom társaságának is köszönhető. Amikor a pernye csaknem körülszállta a fejünket... Egyébként brrr... tele van repülő tüdőlebenyekkel, vér a végtelenségig, de sosem egy sebből, hanem a ledarált-széttrancsírozott-összepépelt emberekből. Amikor épp kezdett sok lenni, akkor átváltottak röntgenképre, és ezzel a dolog átváltozott gyomorforgatóból szikár technikai tényközléssé, miközben el lehet képzelni a kerék alatt szilánkokra törő csontok láttán a többit is... Ügyes.
Erre fel jól megéheztünk, és elmentünk a Kapitányhoz - kis közjáték azért sikeredett, mert félútról visszafordultunk, mert az Ibolya lépcsőjén ott állt Zsuzsa egy spanja, és őt ki kellett kerülni :(, de legalább az iwiw után láttam élőben is. Zsuzsi egyébként megint a fehér farmer-magassarkú-bőrdzseki szerelésben volt, istenien néz ki.
Kapitány megint jót főzött, most mindketten csirkét ettünk, Zsuzsannám joghurtban pácoltat, hihetetlen élvezettel, én sajttal grillezettet. A múltkori Villányi saját bort ittuk, az a bor nagyon jó (mondjuk a pincészet is, ahonnan való), nekem már Zsuzsanna-bor. Még repetáztunk is belőle.
Utána otthon folytattuk. Nagy nehezen kinyitottuk a Chenet-t, amit vittem, nem volt dugóhúzó és a dugója nem parafa, hanem valami tök rugalmas szilikon volt, kettévágtam, és úgy már be lehetett nyomni, na lehetett felmosni. A bor félédes, és az előbbivel egy utcában sem említhető. De arra jó volt, hogy beszélgessünk mellette.
Emlékezetes volt, ahogy kényeztettem a testét, én módfelett élveztem minden porcikáját. Sőt, kiélveztem, a másnap reggellel együtt biztosan. Nem gondoltam, hogy ennyire hiányzott, erre csak akkor jöttem rá, amikor megláttam a fürdő után, ennek megfelelően bántam vele - kényeztettem magam :). Elalvás előtt kicsit beszélgettünk, kicsúszott a számon, hogy szeretem, ezt is megbeszéltük, már mindegy.
Ha tudnék festeni, Csak az Ő aktját csinálnám... És bár lassan fejből is menne, nem mondanék le az élő modellről.
Újabb tökéletes este, újabb mesélnivaló az unokáknak, hosszú téli estékre :)
Utána villásreggeli: most rendelt kaja, nagyon finom volt. Megcsodáltam, ahogy koncentrál, mindig arra amit csinál, legyen az tálalás, főzés, sorsjegy-kaparás vagy bármi. Nem is tudja, milyen gyönyörű ilyenkor.
Reggel mindkét lány megjött, végignézték, ahogy metrózunk egyet, nem akartak beszállni. És először én nyertem. Úgy látszik, nem akartam három nő előtt lebőgni...
Nem akarok statisztikusnak látszani, de most 17 órát töltöttünk együtt, én minden percét élveztem - még a spanosat is, mert nem én voltam zavarban :). Majd a jövő héten Pesten legyek ilyen nagymenő...
Az előbb találtam ezt a bejegyzést:
Régen rossz, ha ez trükk.
Nekem nincs nővizsgám, nem is favorizálom. Mindegyikükhöz külön vizsga van, naponta :)
|
Click here to create your own Count Down
szerelem, Zöld szem, ragadozó, angyali arc
|
A tizennegyedik
című bejegyzésemben írtam Zsuzsiról, hogy álmában a vonásain angyali szépség és béke honolt.
Ennyi idő kellett, de rájöttem, miért. Hát persze. Mert azok a gyönyörű, zöld ragadozószemei be voltak csukva!
|
szerelem, Zsuzsanna, Károli Gáspár, szép szex
|
Sziasztok, a szerda este.
Én, Károli Gáspár
Az én kedvesem erre vett jegyet nekünk. Hatig suliban volt, ott vártam előtte, jól lefagytam, mert nem vittem elég ruhát (itt még meleg volt amikor elindultam), aztán átöltözött a wc-ben, ettünk, ittunk egy vilmost, hogy megerősítsük a szívünket a várható megpróbáltatásokhoz, és hajrá! kultúra.
Az előadás egyébként monodráma, Kóti Árpád adja elő, és előzetes várakozásaimmal szemben nagyon jó volt. A biblia lefordításának történetét mondja el, sok jó és ma is élő gondolattal. Harmincegyen voltunk a stúdióban, abból 3 férfi. Ezen mindig csodálkozom.
A ruha, amibe átöltözött, a
fehérnadrágos
képen látható farmer, egy tűsarkú varrott hegyes orrú cipő, és egy pink felső, plusz bőrdzseki volt, pazar látvány volt, tetszett. És a magassarkúban úgy megy, mint egy Istennő, most volt ilyenben velem először. Olyan vagyok, mint egy nő, beszámolok a barátnőm ruhájáról :)
Zsuzsinak tetszett az előadás. Nekem tetszett Zsuzsi. Ha én tetszenék az előadásnak, zárt lenne a kör :))
Utána vacsi a Lucullusban, megint végigdumáltuk, mindenféléről. Utólag elgondolkodom rajta, miről tudtuk végigbeszélgetni az estét a színház végétől éjfélig? De sikerült. Most leginkább én beszéltem, de jól viselte. Remélem, fejbecsap, ha unja.
Utána otthon folytattuk. Zavarba jött az ajándéktól, de nem engedtem kifizetni (még szép). Segítse a jogsihoz. És juttasson eszébe (fujj, de önző).
Éjjel néztem, ahogy aludt, szembefordultunk, és mindketten felhúztuk a térdünket, nem ért össze, de éreztem a melegét. Az arcunk pár centire volt egymástól, a vonásain hihetetlen nyugalom, angyali szépség és béke. Csakúgy, mint bennem (a béke).
Reggel fél nyolcig aludtunk, mindketten remekül. Nyolcig még henyéltünk, az esti Nemes Nagy Ágnes: A szomj (ami egy tökéletes vers) után Kisfaludi György: Óda a kedveshez lett elővezetve (linkek lent). Ez utóbbinak az utolsó versszaka, és abból is az utolsó három sora a halhatatlan:
"...s a világon nincs oly tudós,
ki leírná koordinátáit libbenő hajadnak,
bennem mégis szálanként megmaradnak.
Utána villásreggeli: még tegnap megcsinálta a mustáros-mézes csirkét, tök finom volt, és álomszerűen habos krumplipüré volt hozzá. Megint álltam a konyhaajtóban, és néztem, hihetetlen összpontosítással végezte a dolgát, és gyönyörű volt megint. Minden mozdulata. (Nem öntöttem ki a teát...) Fejlődik a konyha: már nem csak lábos van, hanem rendes teásbögre is.
Most időben megjött A., így már találkoztam mindkét kolléganővel. A. kedves és közvetlen, és vigyáz Zsuzsira. Úgy látom hatékonyan.
Azt mondtam Zsuzsinak reggel, hogy szerintem vele mi "szép szexet" művelünk. Egyetértett, helyeselt. Vajon egyre gondoltunk?
|
Nemes Nagy Ágnes: A szomj
Kisfaludi György: Óda a kedveshez
igennem, fütykös, szerelem
|
Fekszünk az ágyban, egymás mellett, olvasunk.
Váratlanul átnyúl, be a pizsamámba, és megragadja.
Mosolyog, én is rá. A szemüveg felett nézem. Nem szól. Kibújik a gonoszság belőlem:
- Szereted megfogni?
- Nem. - Szinte mordul a válasz.
A hangsúlya két igennel ért fel.
|
két nő, világvége
|
A tragédiák mindig mással történnek. Én ura vagyok a helyzetnek, mindenre képesnek érzem magam, irányítom a dolgokat.
Mi az a fura ott a távolban? Párának néz ki, vagy tán egy hullám közeledik?
Tanulság nincs. Én álmodom. Szerelmes vagyok, boldog vagyok.
Mit érzett Szabó Lőrinc felesége, olvasva a Huszonhatodik év verseit? Pedig ő a negyedszázadból 21 éven át képben volt...
|
két nő, ágyból ágyba
|
Van, hogy csak órák múlnak el, hogy az egyik ágyból a másikba fekszem. Még sosem szóltam el magam, pedig, ha valahol, akkor ott könnyű lenne. És nincs lelkiismeret-furdalásom, ott sosincs.
Kiszállva az ágyból, jőve-menve, család körében élve, éjjel felébredve: ott igen.
Fura szerzet az ember.
|
két nő
|
Milyen furcsa, és milyen hamar megszoktam...
Két nő fut párhuzamosan az életemben, feleség és szerető.
Az egyik tud a másikról (jó ez neki?), a másik teljesen gyanútlan. Sőt, boldog.
Nem azért, mert ilyen ügyes vagyok, hanem csak szerencsés, amíg ki nem tudódik. És otthon (is) tényleg jól érzem magam.
Banális történet, lásd világirodalom.
|
szerelem, Zsuzsanna, szex, romantikus vacsora
|
Nagyon vártam a találkozást, az elsőt három hét óta, közben az "itt és most állj"-jal, majd a visszafogadással. Nem voltam teljesen tisztában az érzelmeimmel, hiányzott is, vártam is, meg féltem is, nem sikerült-e túl jól a kigyomlálás? Hiszen a versek is elapadtak, kínlódás, abbahagytam, mert nem éreztem őszintének, előtte pedig alig vártam, hogy beugorjon az ötlet, a rím, szellemi-érzelmi kihívásnak tekintettem, hát ez elmúlt. És még vajon mi?
Hat körül elmentem a szállóba, bejelentkeztem, a kocsit letettem, lefürödtem a napi hajtás után, virág a vázába, ital a hűtőbe, és felfrissülve vártam - volna, ha el nem kezdtem volna izzadni mint egy ló, teljesen izgatott voltam. Nem volt meleg egyáltalán, kellemes 23-24 fok, tehát nem ettől. Kimentem a pályaudvarra, a villamoson légkondi, de hiába. Aztán a körúton - volt még 20 percem - kiálltam oda, ahol volt egy kis légmozgás a Duna felől, az segített valamelyest. Hát így vártam Őt. Nem is múlt el ez a kellemetlen érzés, amíg meg nem láttam, mosolygott, lelibbent a vonatról, egyenest hozzám jött, puszi-puszi, 'de csinos vagy' ami tényleg, majd séta a Kríziába vacsorázni. Miközben mentünk a körúton, és beszélgettünk, elmúlt a rossz érzés, a kényelmetlenség, a helyemen voltam, és az mellette volt. Megnyugtató érzés.
Citromos-mentás csirkét ettünk mindketten, Montepulciano D'Albát ittunk, és beszélgettünk mindenféléről. Kellemes este volt nekem, remélem, Ő is jól érezte magát, a kaja biztos, hogy ízlett mindkettőnknek. Vacsora után hazasétáltunk, illedelmesen - néha kívántam, hogy hozzá érjek, de ennek az ideje csak bent a szállóban jött el.
Ittunk egy-két pohárral. beszélgettünk, mellette ültem az ágyon, Ő nagyon szép volt, kedves és közvetlen. Aztán elment fürdeni, én is, és lefeküdtünk. Imádtam a testét.
Éjjel többet aludtam, mint a múltkor nála, de sokszor felébredtem, megnéztem, hozzá bújtam vagy odatettem a kezem a testére - csodálatos érzés volt mellette, jól aludt, de éberen. Én is jól aludtam, amikor aludtam, és szép volt, vonzó és védtelen, amikor nem. Csodálatos az a bizalom, amivel rám hagyja ilyenkor magát. Ez nem is most volt érdekes, hanem a múltkor, amikor teljesen ki volt ütve, aludt nyolcig, akármit csináltam mellette.
Reggel szeretkezés után lementünk reggelizni, majd 11-ig társasjátékoztunk a szobában, a Metrót vittem el, nem túl bonyolult, kezdetnek jó, gondoltam, és lőn. Két játszmát megnyert, a harmadik pedig döntetlen lett, ugyanazon mezőn végeztünk, pedig ezt már nagyon szerettem volna megnyerni. Ez van, majd legközelebb.
Sokat beszélgettünk, olvasta Coelhotól a 11 percet, nekem is a héten volt a kezemben, ez még szóba fog kerülni, érdekel a véleménye róla.
Nagyon kedves volt, közvetlen, ragyogott rám, én így éreztem, nem változtak az érzelmeim, szeretem és hiányzik, fél órával elválásunk után küldtem egy sms-t, amire válaszolt is hamarosan. Otthonról elküldte a kiskutya fotóját, amit ígért, előbb, mint én írtam volna.
Beszéltünk, aztán írt is a családtagjairól, sugárzik belőle a szeretet és a ragaszkodás irántuk, hát nem tudom, a mi négyünk összesen nem tud ennyi kötődést mutatni, mint ő egyedül. Csodálatos nő, ahogy megismerem, egyre jobban tetszik, a közvetlensége, a határozottsága, önállósága. Lehetnék hússzal fiatalabb :). Azért van, amitől féltem őt, ez az érzés nem múlik, az aggodalom iránta. Remélem, őt nem terhelem vele, igyekszem nem mutatni, az enyémek hülyét kapnak tőle, és az intimszférájukba való belegyaloglásnak tekintik. Aztán meg úgyis hozzám jönnek sírni meg segítségért,de ez más kérdés. Zsuzsánál ezt nehezen tudom elképzelni, van erre jobb embere, asszem, bár én is felajánlottam neki. Ne kelljen.
Örülök, hogy szeretem, hogy szerethetem. Köszönöm, Zsuzsanna.
Szerdán megyek... :))))))
|
|
Tuti, hogy ez egy jó kutya |
Tisztálkodás alvás előtt |
Két hű kutya az életéből
szerelem, Zsuzsanna, papuska, összefutunk
|
Az a csodálatos és különös dolog történt, hogy a csütörtök esti sms -mindössze ' :( ' volt- nem szállt el nyom nélkül a nagy büdös kibertérbe, még az éjjel kaptam rá egy 'majd holnap írok'-ot, amit tényleg követett egy levél - a legszemélyesebb, amit eddig kaptam tőle, a végén 'puszillak papuska:)', majdnem elérzékenyültem.
Úgy tűnik, volt egy kis félreértés, ami tisztázódni látszik, a hét végén jön Pestre, és találkozunk! Bár a hétvégén nehéz fizikai munkát végeztem, és a derekam-combom a sok guggolás-térdelés-felállás következtében teljesen zokni, azért este összehoztam Neki egy levelet, majd ma vagy holnap reggel tudja elolvasni. Ezen kívül ide is találtam pár linket, egy kolozsvári oldalra, érdekes, betettem ide oldalra: ld. Szemelvények blogokból. Plusz bejelöltem Zsuzsit az iwiwen, amit reggel el is fogadott, az 'összefutunk' típusú kapcsolatot jelölte be ő is, én is.
Még beszéltünk is telefonon, erre sem nagyon volt példa korábban, az időpont egyeztetések technikai célú csevegésein kívül. Szóval ismét lebegek, lefújtam a temetést. Vissza, Miatyánk, nem nálunk harangoztak.
Mondtam már, hogy imádom ezt a nőt?
Nekem is van méltóságom, csak éppen sosem riadok vissza attól, hogy bizonyos időközönként elveszítsem. (idézet a cinemadulook blogból)
Más.
Milyen furcsa dolog az emberi emlékezet. A hét végén autózás közben valamelyik nyálgép-adóra tévedtem, ahol sorakoztak a számok, ahogy kell egymás után. Az egyiknél - nem vagyok túl tájékozott, gőzöm nincs, ki az előadója - belenyilallt a szívembe valami édes-bús szomorúság (ez még a tisztázódások előtt volt). Hallgattam a számot, és nem értettem, mi ez. Eltelt vagy jó perc, amikor beúszott a lelki szemeim elé Zsuzsa K.-i lakása, a félhomály, és abban a pillanatban tudatosult a hol és mikor.
A szeretkezéseink alatt ott mindig szólt a zene. Kétszer is erre a számra voltam vele, emlékszem, még a ritmust is átvettem :). Ott ez nem tudatosult, talán mással voltam elfoglalva? Olyan élesen jött fel az emlék, hogy szorítást éreztem az ölemben, mintha közelednék... Mindezt gatyában, felöltözve, kocsiban, vezetés közben, tárgyalásra menet, egy zeneszám miatt. Furcsa volt, még sosem volt ilyen erős ottvagyok-érzésem. Nehéz megfogalmazni, de ebből talán érezhető, mekkora élményt adtak nekem azok a K.-i találkozások.
|
Jeffery Scott képe, csak mert tetszik.
szerelem, Zsuzsanna, világok metszéke, újrakezdés
|
Sziasztok!
Azon gondolkodtam az elmúlt nap - volt rá időm, 600km-t vezettem, és délután már dolgom sem nagyon volt, a kollégákat 'pásztoroltam' visszaindulásig -, hogy miként működhet egy kapcsolat úgy, hogy mindketten eleve tudják, hogy a vég kódolva van benne?
Hogyan működhet és igazán működhet-e egy kapcsolat, ahol ilyen hihetetlen nagy a távolság egzisztenciálisan, kulturálisan, érdeklődésben, ahol nincs igazán metszéke a két világnak? (csak a szex, meg az én szerelmem...)
Arra a következtetésre jutottam, hogy ez két esetben lehetséges.
Az egyik, ha minkét fél nagyon akarja, és hajlandó meghozni a szükséges kompromisszumokat, amik a különbözőségek áthidalásához szükségesek. Valószínű szükséges az is, hogy egyiküknek se kelljen kiszakadnia a saját közegéből, meglegyen a kellő szabadsága esetenként akár egyedül is a régi haverokkal, csajokkal futni egy kört.
A másik, ha mindkét fél talál valami vonzót, valami személyes érdeket a kapcsolatban, ekkor addig-ameddig elműködik. Nem hiszem, hogy túl sokáig. És ha valamelyiknek azt az előnyt felülírják, túlnövik a hátrányok, az alkalmazkodás kényszere, az 'akkor is el kell viselnem ha én éppen nem vagyok ráhangolva', vagy bármi más, akkor redőny le.
Nem volt jó nap, és nem volt jó az éjszaka sem, ilyen gondolatok között. Újra elkezdett nagyon hiányozni, sajogni, és motoszkálni az érzés, fel kellene hívni, vagy legalább egy sms, csak egy iciripiciri...
Persze ennél több eszem volt.
Ma ötkor találkoztunk volna, lefixáltuk legutóbb. Az tette be a kaput este, hogy éreztem, készülődnöm kellene a találkozásra, csomagolni, ajándékot kitalálni, italt beszerezni... Ehelyett próbáltam magam lekötni valamivel - tenisz volt az eurosporton, de a végébe belealudtam, szerencsére. Addig sem nagyon követtem.
Nem tudom, mi csapta ki nála a biztosítékot a hét végén. Persze, aludt rá párat, de mégis izgat a dolog. Nekem is megfordult a fejemben, hogy lemegyek Hozzá ma, és reggel elköszönök, legyen vége, de biztosan nem lett volna még erőm megtenni.
Lehet, hogy volt valami munkatárgyaláson, és az hajlik valamerre.
Lehet, hogy elege lett abból, hogy a szakma megszerzését többször mondtam Neki, állítólag jelentkezett a kutyásokhoz, és jövő héten indul, ha nem megy el, akkor tudja, hogy beszóltam volna. Az az érzésem, nem tudja felmérni (melyik fiatal tudja/akarja ma?, erről majd külön), hogy fontos lenne, hogy legyen valami a háta mögött, ha valami közbejön.
Lehet, hogy megnézte ennek a blognak a béta-verzióját a mindenkilapján (már nincs ott), és az okozta.
Lehet, hogy megnézte az iwiw-emet, csak családi képek vannak fenn, ez is kicsaphatta a biztit. Meg jártam fenn háromszor is a hét végén, de nem jelöltem be ismerősnek...
Na ezt nehezen magyarázom meg, de megpróbálom.
A meghívója lapján fent van egy gyönyörű kép Róla is (tényleg, szebb, mint az életben, mosolyog, minden kis szeplője külön nevet, szállnak a hajszálai a feje körül), egy kempingben, nyáron, ettől kiborultam mint a fene - mégis, milyen alapon vagyok féltékeny? A meghívója ráadásul minden szexklubnak tagja, na ettől sem lettem jobban - mégis, mi közöm hozzá?
Tudom, semmi. Mégis. Ezért nem jelöltem be. Emiatt fordult meg a fejemben, hogy ma elbúcsúzom, akkor is, ha tudom, hogy nem tettem volna meg, ma még nem. Ha nem tudom elfogadni úgy, ahogy van - mit meg nem tettem pedig ezért -, és minden újdonság felzaklat, akkor igen, vége, még mindig jobb mindkettőnknek.
Az elején felsorolt két eset közül, amint látható, nálunk a második működött-működgetett. Nagyon necces volt már a végén, a távolsággal együtt. A baj az, hogy nekem sokat jelentett, mindkét már említett szempontból. Neki nem, de ezt el lehetett viselni:(
Borzasztóan hiányzik. Tudom, újra kezdeném bármikor, feltételek nélkül.(hogy ez mekkora zőccség:))
A mai nap egyébként nagyobb megrázkódtatások nélkül eltelt, tettem a dolgom, és közben hátul mindig ott zakatolt: lassan indulnod kéne, ha... Igyekeztem nem sajnálni magam.
Este aztán -ötkor, amikorra a randi meg volt beszélve- küldtem egy szomorú smiley-t sms-ben. Nem vártam választ - inkább délelőtt lestem a telefont, hogy na egye fene menjek ma mégis...
Tudtam, hogy hülyeség.
|
Popper Péter gondolatai a szerelemről.
A cikket Kurvapecér blogján (qpec.blog.hu) találtam, na azt is érdemes áttanulmányozni (ha valaki megtalálja a bejegyzéseket is, nekem csak az emlékeik vannak meg, az is egy szerelem története, kb két évig zajlott, egyoldalúan (?)). Popper pedig mindig tud újat mondani...
Sajnos nem tudok még a jobb oldali linkekhez újat felvenni, pedig egyszer már megtaláltam, hol kell, de azóta nem tudok oda visszajutni. Majd rájövök. Itt legalább :))) el kell eddig olvasni :))), és tudom kommentezni is.
Már kint van jobboldalt is a Linkek alatt.
szerelem, Zsuzsanna, blog
|
Magyarázkodás-féle a blogról
Eddig tartott mindaz, amiről egy honlapot képzeltem készíteni. (Lásd a történetünkben).
Némi technikai nehézség adódott, ezért nem sikerült megjeleníteni a megírt, szépen beállított oldalakat.
Közben beütött a krach, és bánatomban rátaláltam erre a bloggyárra. És érdekes módon itt minden működött, amit eddig csináltam html-ben. Így esett, hogy sírás és önmarcangolás helyett elfoglaltam magam a felpakolással, mint látható, elég jól elvonta a figyelmemet.
A tegnap estém nem volt egyszerű, de némi alkohol-bevitellel sikeresen lepleztem a lelkiállapotomat, és kábítottam le magamat is.
Majd meglátom, lesz-e a blognak folytatása. Nyilván a látogatóktól is függ.
Legyetek megértőek.
Ha ítélkezni akartok, arra van más hely elég.
Ui: most látom, a blogringből lehet, hogy emiatt a bejegyzés miatt leszek kirúgva? Akkor aztán várhatom a kommenteket...
Ui2: ki lettem rúgva, mert ez nem blog. Szerintem meg így ők nem ring.
1:1 :)
|
Odakozmáltam, diáklány, szex, story
|
Kedves fiatal lány, diák, csini.
Találkoztunk, én, a vén Mikulás, és Ő, az ifjú hölgy (hát nem csodálatos a fehér nadrágjában?).
A második alkalom után tudtam, hogy fogva vagyok. Nem zavart,
nem próbáltam szabadulni. Ehhez ő nem tett hozzá semmit, nem csábított,
nem ígért, volt, amilyen volt, önmaga. Én pedig, éjjeli lepkeként elszédültem,
bele a lángba, ami perzsel, éget, kábít, mégsem tudom abbahagyni.
Ő is, én is kötöttek vagyunk, nem hozhatjuk nyilvánosságra a kapcsolatot.
Én elmondhatom magamról, hogy csodálatos szeretőt találtam, akitől megkapok mindent, ami hiányzott, elsősorban a testem. Nagyon fáj, hogy a közös programok, színház, mozi, vacsora, hétvége egy wellness-szállóban igen nehezen és óvatosan szervezhetők, ha egyáltalán.
Még egy teljes éjszakát is csak három hónap után tudtunk összehozni.
A három hónap alatt sokféle dolgot megtudtam Róla, de voltak azok
bármennyire szörnyűek és józan ésszel elfogadhatatlanok, beleépültek
a kapcsolatunkba. Nem ezekért szeretem Őt, hanem ezekkel együtt. Azt,
hogy ez mibe került nekem, ne firtassuk, egy hónap alvás-elmaradásom
biztos összegyűlt, amíg mindent elrendeztem (elrejtettem, eldugtam,
ledaráltam, megemésztettem) magamban. A tudatlanság boldogít?
Magamról sem keveset tudtam meg ezalatt az idő alatt.
Amire fél éve kapásból nemet mondok, mára beépült a mindennapjaimba.
Az egyik találkozásunk után találtam a neten pár verset, egyszerű szerkezetben, Zsuzsannához írt szerelmes szép szavakat, versszakokat. Sajnáltam, hogy nem nekem jutott eszembe, de az ötlet megtetszett, és tovább írtam a versszakokat, a szerkezetet, a szabályokat többnyire betartva. A blogon lassan ezek is fent lesznek, természetesen az ötletadó lap elérhetőségével együtt.
A szösszeneteket (nem nevezném jó szívvel verseknek) két hetes kényszerű
távollétünk alatt kezdtem írni, és naponta elküldtem Neki sms-ben. Volt
köztük, amelyikre büszke vagyok, és olyan is, amelyiknek Ő örült. Az élet
már csak ilyen.
Egy biztos, én élveztem és élvezem ma is. Sokat kapok Tőle, de nem tudom, ő mit kap tőlem akár érzelmileg, akár a szexet tekintve.
Most a harmadik hónap végénél tart a kapcsolatunk.
Nincsenek illúzióim, a kapcsolat egyoldalú, ha a szimpátiáját leszámítjuk.
Szeptember elején tizenegyedszer találkoztunk, nekem éltető közegem, álmatlanságom gyógyítója, rosszkedvem elűzője minden együtt töltött perc. Már egy éjszakát is együtt töltöttünk Nála, csodálatos volt.
A mostani hétvégére lett volna egy vissza nem térő lehetőség, de Neki nem volt alkalmas, nem baj, maradnak a hétköznapok...
Vajon előléptem-e már 'vén marhából' 'kedves bolonddá?
(Sejteni vélem a választ.)
Sajnos a mai napon elküldött a fenébe. persze szépen, de emailban. Kedvesen, de indoklás nélkül (úccse tudna értelmeset mondani...) Felettem a padló.
Van teóriám, de lehet, sosem tudom meg.
Akár igazam van, akár nem, féltem Őt. Remélem, még látom valaha.
Sosem tudom eléggé megköszönni Neki az együtt töltött időt. Imádom.
Ha lehetne, ügetnék hozzá gondolkodás nélkül. Az Ő feltételeivel.
És ügettem Hozzá, ahogy kell - múló epizód maradt a "állj". A teóriám az utcában sem volt. Feltételek? Nincsenek, csak a józan ész (nálam ez túlzó elvárás) és az óvatosság.
Boldog vagyok, jó Vele, jó, hogy van. A többit feljebb...
|
