Nem esik, elállt már régen. A viacolor kosza alól színek bújnak elő. Igyekszem nem vonalra lépni, de túl szinkópás, abbahagyom. Szandra elgondolkodva szagolgatja a rózsát, belecsókol, a szára a combját verdesi, a farmerje szakadtan ünnepélyes, nem ott hasadt, ahol szűk, sőt. Átlép egy megtermett kutyaszart, a bokája kicsit megbillen, vékony.
Néha rám pillant, de nem szól.
A szeme körül mosoly játszik. - Mit evett rajtad Zs? - kérdezi.
Ennél az is jobb lett volna, ha én kérdezek.
- Őt kérdezd, én azt tudom, én mit ettem rajta. - Ami nem igaz, mert sosem tudtam miért, soha, senkinél. Csak azt, hogy mindenért.
- Nem tudom, nem láttam fél éve. Nekem is eltűnt.
- Telefonon sem? - kérdezem, itt akár abba is hagyhatjuk, a fene, hogy meghívtam.
- De, úgy néha. Tudod, hova megyünk? - néz rám kérdőn - mintha nem tudnád...
- Nem tudom - vallom be, - itt nem vagyok ismerős, de csak szembejön valami.
- Segíthetek? - fogja meg a kezem, és játékosan húzni kezd az úton.
Lemegyünk a tópartra, félek, ebből Hemingway lesz, nem szeretném, de nem tér le arra. Elengedte a kezem, talán érezte a húzódozásom. Megyek mellette, ő csacsog valami Siestáról, sosem hallottam, meg a sörözőről, amit tudok, hogy egyetemista korom kocsmája helyén nyílt, ahol karaokezni volt, meg haverok, buli, részegség, jókedv.
- Te mit énekeltél? - kérdezem közbe, elvágva a nem ismert arcokból szőtt sztorikat.
- Keshától, Get In Line, tutira nem ismered. - szökell egyet rám sem nézve. - Ha sokat iszom, nagyon bírok énekelni.
- Nem, tényleg le vagyok maradva a maiakban - vallom be. Odahúz egy padhoz, kényeskedve ráfúj, és lehuppan. - Na mi lesz? - billenti oldalra a fejét, hajszálai feltöltődve önállósítják magukat. Leülök, és végre Zs a téma. Valahonnan zene tör át a forgalom moraján.

Mesélt Zs gyerekkoráról, a szülőkről, a konfliktusokról, a suli utáni időkről, a munkáiról - sok mindent tudtam, sokat másképp, sokat egyáltalán nem hallottam - most sem biztos, hogy akartam, de nemigen volt választásom.
Szandra szerepelt. Izgett-mozgott, a karomra tette a kezét, a haját hátravetette, a fülbevalója halkan csörrent egy-egy hirtelenebb mozdulatra, nekem eszembe jutott az a régi autóreklám, az olajozással, elmosolyodtam, Szandra hálásan nyugtázta, és kezébe fogva a két kezem, szemembe nézett:
- Zsuzsi úgy szeretett veled lenni! - Na persze, ezt én is tudtam. - És úgy sajnálja... - mondta, jelentőségteljesen megnyomva az úgyokat.
Felálltam, Te nem vagy éhes? De, menjünk, és tovább fecsegett fiúkról, csajokról, Zsuzsiról. Majd egyszercsak mondat közben megállt, rámnézett, - te jól kitértél az előbb a téma elől!
- Ööö, én? Milyen téma elől?
- Hát, hogy mit érzel Zsuzsi iránt!
- Szerinted, miért vagyok itt? A többi nem tartozik másra, csak Zsuzsira.
- Ok, akkor hagyjuk, úgyis tudom - bólintott nagy komolyan, és bementünk a vendéglőbe.
Erről csak annyit, hogy ő szilvás ciberelevest evett vaniliafagylalttal (a levesben volt a fagyi), majd bedörgölt egy hatalmas adag húsos kaját - nem néztem ki belőle ezt az étvágyat.

Abban maradtunk, hogy megpróbál beszélni Zsuzsival, és felhív valamikor - persze szigorúan munkaidőben, jó? - nézett rám bennfentesen.

- Jó, nyugtáztam beletörődőn.

150. poszt!

"Szia, Papus vagyok.Látom, szia. Mi volt, hogy nem hívtál?
Nocsak, elmentettél? Semmi, vidéki munka.
Persze. Mikor tudsz jönni?Hová mikor?
Itt a Móricznál." (emlékeztetőül: Zs is itt lakott a közelben)"Ok, akkor meghívlak egy kávéra, találkozzunk a meki előtt. Miről ismerlek meg?Hozz egy rózsát!Ne csináld, valami kevésbé...Mikor tudsz jönni?Mondjuk... (lapozás a háttérben) péntek délután? Kettő? Neked jó?
Okcsi. Kereslek a virággal!
Helló!
Szia!
"

(az időpont, a hely és a szószerintiség majdnem)

"
Szia, én Papus vagyok. Szandra?
Szia, tudtam, hogy felhívsz, vártam már.
Igen, mert szeretnék valamit hallani Zsuzsiról, januárban úgy eltűnt mindenhonnan, és én akkor megígértem, hogy nem piszkálom. Ő meg azt ígérte, hogy levelezünk (tudod, "maradjunk barátok").
Persze, ő azt komolyan gondolta, de tényleg. Csak nagyon féltékeny a HCs. Elolvasta a leveleket is.
Tudom, akkor még voltam, de bíztam benne, hogy Zs megoldja...
Meg akarta, de nem ment. A telefonját is feszt túrta, úgyhogy Zs törölt belőle mindent.
A verseimet is?
Te, azokon milyeneket röhcsiztünk (sic!).
Hát, nem Nobel-díjas remekek...
De, nagyonis tüncik, Zs örcsizett nekik.
Örcsizett? Ez jó. Te figyelj, és még együtt vannak?
Igen, eljegyzés is volt, tudod, apuci kicsi lánya, ha eljegyzik, Zs is meg HCs is úgy berúgtak, megadták a nevét a partynak :)
Mi? mi volt?
Á, bunyó is, meg minden, nem felejtős.
És... szerinted hagyjam Zs-t?
Bocsi, le kell raknom, jöttek.
Talcsizzunk, úgy jobb, jó?
Nem lehetne...
Ne most, hívj hétfőn, OK?
OK. Szia!
Puszika!
"

(nem szó szerinti, de igyekeztem - ha nem lenne szövegösszefüggés, bajban lettem volna...)

Égek, mint a rongy.

Persze, hogy jól emlékeztem, Szandra. Ő ugyan Szandit ír, de nekem ezzel a névvel szemben averzióim vannak (mint mostanában az Annácskával is, szerencsére az sincs a környezetemben, olyan pedofilos), nekem marad a távolságtartóbb Szandra.

"Szia Papus!

Tudok rólad, Zs. mesélt! Persze csak jót :).

Beszéljük meg szóban, mit akarsz a telcsim *0 ***-*719, bármikor hívhatsz!

Puszika

Szandi"

Újabb lépcső, amin fel kell lépni - kell ez nekem? Miről cseverésszek egy ismeretlen kiscsajjal? Meg egyáltalán... Egyszerűbb lenne mindjárt Őt felhívnom.

Heuréka! A levelekkel jól elvoltam, meg a géméles beszélgetésekkel, alig van 300 sor alatti köztük.

Elkeserítő volt újraolvasni. Nabokov naivitása, az elrendeltetettség tudata, a farokvezérelte férfi, a lány ravasz körmönfontsága.

Az egymás melletti elbeszélések.

A meg-nem-értett gondolatok, a korosztályi-  és a kultúrköri távolságok.

A kicsinyes napi érdekek, és a mi lesz jövőre távolsága.

A lángolás ragyogása és a nesze, vazze, cinizmusa. Máig nem értem.

Rengeteg apró mozaik mindkettőnk életéből - igen, az enyémből is, vajon összeállnának valakinek egy ép korsóvá?

Az övéi valamilyen ívet kirajzolnak, honnan indult, hova jutott, miért így él, miért így tervez, mik a félelmei, mik a vágyai. Hol van az a lány, aki otthonról elindult?

Miért a konfliktus a szülőkkel? Miért a munkahelyükig elérő hullámok? Hol van apuci pici lánya?

És mégis varázslatos, tűnt világba ereszkedtem le...

Hát ezek. És nem csak ezek. Közben jöttek-mentek kis filmecskék, zenét küldtünk, linkeket érdekes oldalakról. Egynél nem volt elővigyázatos: továbbításkor nem törölte ki, akitől kapta. Az a barátnő, aki a gerincével kínlódott, valami gyulladás, amit elkezeltek, a nyár elején maradt el  vagy csúszott randink, mert orvoshoz kísérte őt Zs. Sokat volt szegény ágyhoz kötve, kínlódott a járással, a munkájából kicsúszott, hallottam róla, tetszett Zs. ragaszkodása hozzá, tetszett, ahogy segítette, akkor is, amikor az én rovásomra történt. Amikor tavaly október 23. előtt járt nálam, meglátogatta. Gondolom, énrólam is tud valamennyit, lányoknál ez nem kétséges. Orvost ajánlottam neki, címmel, telefonszámmal - erre biztos emlékszik, ha nem találkoztunk is.

Csak egy email-cím, a neve sem derül ki belőle, talán Szandra?

"Szia!

A tavalyi év nyarán PCZs a barátnőm volt. Sokat mesélt Rólad. Remélem, azóta rendbe jöttél.

A segítségedet szeretném kérni. Zs, amikor ráakadt HCs-ra, akkor megvált tőlem. Szeretném újra felvenni a kapcsolatot vele, de úgy, hogy ne okozzak ezzel szükségtelen bonyodalmat. Ezért nem hívhatom fel bejelentés nélkül. Tudsz nekem segíteni? Ugye, ez egyelőre köztünk marad?

Köszönöm, Papus."

Égek, mint a rongy.

Hiába. Hiába szereztem meg A. telefonszámát, aki Zs munkatársa volt még tavaly, a hívott számon előfizető nem kapcsolható - gondolom, a céges telefonok átka: munkahely-cserénél telefonszám-csere is jön.

Lelombozott a dolog, majdnem biztosra vettem, hogy beszélünk, és amilyen kis pletykafészek A., mindent elmond Róla - és amint letettem a telefont, Neki is. Vannak az életben biztosan bekövetkező események. Éppen ezért napokig készültem, forgattam a gondolatokat, csiszoltam a mondatokat, végigvettem, mire kérdezzek rá, rövid kutyanyelven emlékeztető, csak azért, nehogy elvigyen az A.-ból áradó szófolyam:

"Mizujs? Meló?

Kutyád? Esküvőd?

Tudsz Zs-ről?

Dolgozik? Jogsija? Szülei?

Párja?

Felhívhatom? Szerinted?"

Ezek után "a hívott számon előfizető nem kapcsolható". Megismétlem a hívást, ugyanaz, akkor el sem ütöttem a számot - a tavalyi híváslistában is ez szerepel, ezen hívtam A.-t, amikor egyszer meg kellett valamiért kerülnöm Zs-t...

A francba.

Két napja magam alatt vagyok, pörög az agyam, úgy tűnik, nem akarom feladni, lovalom bele magam a találkozásba. A várakozás gyönyöre tölt el, ennek nem lehet csak így vége.  A vadászkutya ösztöne tölt el, ezt nem lehet már itt feladni. Kell, hogy legyen megoldás - ha Őt hívom közvetlenül, az kínos lehet, nem tudok semmit Róla és a párjáról, egy rossz mondat, egy rossz vagy félreérthető reakció, és elvágtam, ezt a lehetőséget elvetem. Az iwiwről törölte magát még a tavasszal, annyival a szakításunk után, hogy nem gondolom, miattam lett volna. A net*-on ott van, de nem lépett be 2009 áprilisa óta.

A telefonszámára rákeresve csak a szobanövény-hirdetés jön elő, meg a korábbi álláskereső hirdetések az archívumból. Email címére nem küldhetek, az is kínos lehet, az utolsó időkben a párja olvasta a leveleit a gémélen, na ez is milyen már...

Újra olvasom a leveleit, hátha kipattan valami ötlet. Folyt. köv.

Zsuzsannáról

Sose mondd azt: "el-
veszítettem", semmiről;
mondd: "visszaadtam".
Fodor Ákos

A sors különös kegyelméből ma sok időm van - ahelyett, hogy verbálisan részletezném, amit érzek, segítséget kérek Csíkszentmihályi Róberttől.

És nem a takonykór, bocs.

Ez volt az az éjszaka, amit D.-ben töltöttem volna...

Sokat hallgattam anno.

Sümegi mészkő

Mi jut eszünkbe arról, hogy rózsa? A színpompásság, a változatosság, nagyanyám rózsakertje, dr. Márk Gergely rózsanemesítő (isten éltesse), vagy Gül Baba, esetleg a csipkebogyótea? Egy vadrózsabokor az út szélén, talpig virágban? Egy futórózsa-tő? A patak fölött átívelő néhai lugas a vasútállomás mellett? Egy illat? A kis herceg rózsája? A tündérrózsa, a mályvarózsa, a kövirózsa, vagy a többi, a rózsa népszerűsége alapján elnevezett virág?

A leggyakoribb virág a kertekben. Talán a leggyakoribb, népdal, műdal és dal által megnevezett virág. Csipkefa bimbója? Egy rózsaszál szebben mesél? Pusztán nyíló rózsa? Kalapomon piros rózsa? Nyílik még a sárga rózsa?

Vagy egy lány? A nőket leggyakrabban, ha virághoz, hát rózsához, rózsaszálhoz, rózsabimbóhoz hasonlítják.A Kedves, akinek a kedvenc virága a rózsa? Akinek a bőrén is rózsaszál illatozik (nem a mellékelt, ez kismiska;) )? Akinek az ajka színéhez, az aranyló pihékhez a derekán, a hajához, a pírhoz az arcán, a szeméhez, minden porcikájához lehet színben-alakban harmonizáló rózsát találni?

(márvány)

A hiányról akartam írni, Zsuzsi hiányáról. Visszaolvasva, erről már sok szó esett ezen a blogon. Aktualitást legfeljebb az adhat a számomra - kis köldöknézés -, hogy ma két hete nem láttam, és még legalább tíz nap, amíg találkozhatunk. Ennyi még a nyáron sem volt, nemhogy azóta. Így most, bár nem tagadom, nehezemre esik, a nyígást ráhagyom Björkre - ha már tegnap előkerült. Én pedig várom, hogy holnap kezdődjön (hát normális vagyok én?), és a hét közepe felé lássam, mikorra tudom öszehozni az év első randevúját.

Pesten hóban szintén nem a gyönyörök csúcsa autózni naphosszat. Mennyire nincs félelemérzet némelyekben, hogy a tükörradiál nyárigumival elindulnak, amikor esik a hó. Értem én, vásárolni kell menni, meg a gyerekért stb. És zömmel meg is ússzák - pár embernek pedig okoznak néhány kellemetlen percet, szembe csúszkálva-forogva a Szépvölgyin lefelé kb. öttel, majd neki a járdaszegálynek, jó, hogy van.

Zsuzsannával leveleztünk tegnap is, ma telefonáltunk, leveleztünk. A gépe mintha haldoklott volna, de aztán észre tért pár bootolás után - nem is tudtam, hogy BG már önjavító windowst csinál :)

És repesve várja szívem a szombatot!

(ekkora hó esett)

Nagyon hiányzik, pedig csak egy hete, hogy láttam..

Napoleon Boulevard, régi kedvencem, Chagallal együtt.

(cserszömörce magok)

A hétvégi étercsend után hétfőn alig vártam, hogy hívhassam Zsuzsannát.

Talán, ha hét percet beszéltünk, de vidám hangja, kedvessége, nevetése megnyugtatott és kárpótolt a három napért.

Megint van mit várnom: kedd-szerda, nem Debrecen, kirándulunk! Hurrá!

azaz Debrecen, nem kirándulunk, de találkozunk, Hurrá!

Összecsavarodott az idő.

Ha majd a szemedbe nézek, kiegyenesedik.

Vissza kell, hogy utaljak egy előző bejegyzésre: működött a tudatalattim?
Dilemma
A mai nap fejleménye, hogy a Kedvesem családi állapotában változás következett be: "egyedülálló" helyett "párkapcsolatban" érvényes. Nem mondom, hogy váratlanul ért.
Csütörtökön újra fogjuk gombolni a mellényt, asszem.

Valamivel többet gondolok Rád, mint amennyi az időmből telik.
A gondolatod - mint egy megszakíthatatlan program - folyamatosan fut a háttérben, bármit csinálok, bármibe kezdek.
Olvasok, és azt veszem észre, hogy percek óta nem haladtam egy sort sem, helyette Veled beszélgetek magamban a könyvről.

ÜRESSÉG

Mai napom is
Nélküled siet-rohan
hiábavalón

NÉLKÜLED

Fájdalom gyötört
s kezed nem fogta kezem
keserű pohár

MESSZESÉG

Hosszú távollét,
mi sorsunkban írva van:
távoli bolygók

JÓKUTYA

Hűséges kutyád
fekszem s fülelek, hangod
hátha szólít már

(nem telt Zsuzsanna nélkül ez a pár nap)